Senki nem reagált semmit az utolsó youtube-os klippre. Lehet nektek van igazatok hisz úgy nézek ki rajta, hogy No Comment. Ákos, hova t

űntél? Szóval egy kis kitartás, mert valószínű az utolsó bejegyzés következik.

Most már nem ügyetlenkedek a DR-ban. Sőt! A múltkor egy kanadai párral végig franciául beszélgettem, bort szervíroztam, én vettem fel desszertrendelést... Meg kell mondjam, sikerélmény volt. Egy napra beosztottak egy perui Head Waitresshez. Pár nap múlva találkoztam a csajjal a konyhában és azt mondta, hogy fogja kérvényezni, hogy ismét velem dolgozhasson. Na... szóval ügyes vagyok. De egy nap például nagyon szarul éreztem magam, semmihez nem volt kedvem (főleg dolgozni nem). Mindent szarnak láttam. Kétszer ejtettem le a tányérokat a Lidoban. Másodszor el is törtem. Ott termett a supervisor (a török) és rögtön felírt (hisz ő ott az ügyelő). Vannak rossz napok és akkor semmi nem megy. Most egy indonéz idős fickó a Head Waiterem. Megy a dolog, de már csak azt várom, hogy a napok teljenek. Szintén a nem teszem az ablakba kategória, amikor a VIP asztalnak össze-vissza cserélgettem a desszertrendélését.

Mindegy. Két nap múlva repülök. Egy utolsót fürd

őztem a Bahamákon. Nagyon jól éreztem magam. Egyedül voltam egy félreeső strandon emberek, ragge, Coca Cola és sült csirke nélkül. Az elmúlt nyolc hónapon elmélkedtem egy kicsit. Borzasztó gyorsan eltelt. Tele az emlék, élmény és a tapasztalatbőröndöm. Egy kis zsebpénzem is marad. A sok nehézség ellenére azt mondom, hogy szép volt-jó volt és megérte. De tényleg megérte. A sok kellemetlenségre is klasszul fogok emlékezni. Egyelőre csak sejtem de határozottan kimondani nem merem, hogy nem szabad ez több legyen mint egy érdekes kaland, tapasztalat vagy nevezzük akárminek. Továbbá azt mondom, hogy a hosszú és kemény órák ellenére ez az élet hihetetlenül könnyű. Nincs felelősség, nem kell a gyereket óvodába vinni, nem kell téligumit cserélni, nem kell kilincset javítani, nem mosogatni, értelemszerűen főzni. Dolgozni kell és aludni. Ennyi. Azon kevés szabadidődben ami van, mehetsz a strandra vagy shoppingolni. Az emberek nagytöbbsége ezen a szinten is van és marad is. Viszont hosszú távon valamit biztos veszítesz. Valamiből kimaradsz. Nyolc hónap alatt egyetlen könyvet olvastam. Érdekes, hogy az olvasás lekötött de a filmnézéshez nem volt idegem. Minden műfaját untam.

Állíttólag a háborúban a katonapszichológusok akkor küldik haza a katonákat amikor az otthonuk helyett a háborúval kezdenek álmodni. Ilyenkor szabadságra kell menni a pszichének. Én is egy ideje már tányérokkal meg szakácsokkal álmodok. Nekem is ideje hazamenni.

Ezek most már lassan az utolsó sorok. Sok mindent nem tudtam megírni. Mindent egyébként is lehetetlen. Azt majd elmesélem. Vagy ti meséltek. Ma estére megrendeltem a masszázst, holnap már csomagolok. Köszönöm, hogy olvastatok, velem voltatok, bátorítottatok. Sziasztok.