2009 szeptember 26, 1.00 AM
Most kerültem ágyba. Mondjuk már 11.-kor már alhattam volna, de amint írtam, nem tudok egy egész napi robot után egybúl lefeküdni. Kell egy kis levezetés. Söröcske vagy borocska a fedélzeten. Nagyon sok sört kóstoltam. Mexikóit, amerikait, jamaicait, de európai sörök is vannak a Crew Barban. Sokminden történt a napokban, de lényegében semmi. Sokszor nincs iőm írni éppen ezért ami érdekes azt lejegyzem, aztán majd kidolgozom, amikor az időmből futja. Nem kronológiai sorrendben fogom venni az eseményeket, hanem ahogy eszembe jutnak.Valamint azt is nézzétek el, ha ismételni fogom magam néha. Nem biztos, hogy fogok emlékezni mindenre, hogy leírtam-e vagy sem.
2009 szeptember 28, 2.00 AM
Természetesen a múltkor megint abba kellett hagyjam, annyira rámjött az álmosság. Sajnos nagyon ritkán van időm írni, de azért próbálkozom. Muszáj lesz jegyzeteket csinálnom és azokat kidolgoznom, mert mikorra alkalmam kerül írni, elfelejtem a témákat. most is van egy jó pár dolog amit szeretnék veletek megosztani. Nem fogom kronológiai sorrendben venni a dolgokat, hanem ahogy eszembe jutnak, ezért elnézést kérek, ha netán ismételném magam
Most érkeztem le a Crew Barból. Ma 15 órát dolgoztam. Minden Miami előtt így van, mert este ''special cleaning'' van, ami azt jelenti, hogy mindent ki kell suvickolni. A kávégéptől kezdve egészen a Coca Colás automatáig mindent. Ezeket a plusz órákat (mert hivatalosan csak 11 órát lenne szabad dolgozni) természetesen nem fizetik. Itt is van egyébként egy próbátáblám, amit egy hétre előre megadnak, hogy hol-mikor dolgozom. Egy héten két ''offom " van, ami azt jelenti hogy nem kell mennem reggeliztetni vagy ebédeltetni. Pl. holnap "breakfast offom" van ezért csak 10-re kell mennem. Ha "lunch offom" van akkor reggel 10 és du. 5 között szabad vagyok. Ezek a jók, mert ekkor ki lehet menni. Vacsoráról soha nem engednek el. Tehát két próbám mindig van naponta, ami napi 8-9 óra munka. Ezek a laza napok. Hetente kettő.
Ezzel nem is lenne baj, csak most már határozottan azt érzem, hogy abszolút nem vagyunk emberszámba véve. Például nagyon sokszor olyan zsúfolt az étkezde, hogy egyszerűen nincs időnk enni. Kénytelenek vagyunk kaját félretenni és a szünetben (két étkeztetés között) megenni. Még ezzel se lenne baj, csak ezt tiltja a szabályzat, hogy a felszolgáló személyzet ugyanarról a büféről vegyen kaját ahonnan a staff étkezik.
Innen folytatom, csak elmagyarázom, hogy mi a staff és mi a crew. A staffba tartoznak azok akik a szolgéltatásokat nyújtják a vendégeknek: énekesek, zenészek, táncosok, masszőrök, fodrászok, elárusítók, fotósok, utazásszervezők, biztonságiak, az irodákban dolgozók, stb. Mi vagyunk a crew. Egy fokkal alacsonyabbak. Kisebb a státuszunk (pl. nem mehetünk a vendégek közé csak egyenruhában). Ide tartoznak a szakácsok (kivéve a chefek), pincérek, szobalányok, mindenféle szerelők meg tisztítók, stb.
2009 szeptember 28, 3.15 PM
Úgy képzeljétek mint egy színházban a társulat, illetve a műszak. Nos, mi szolgáljuk ki a színészeket. Most én vagyok a műszak. A vendégek a nézők. Minden értük van. A mi részlegünkön (restaurant service) azt hiszem egyetlen pozció van ami alattunk van. A mosogató. Mindenki más fölöttünk. Ez ki is volt mondva egy főnök által aki kifejtette egy fiatal cseh kollégának, hogy "Do you know what assistant waiter is here on this ship? Nothing" Hatalmasat nőtt a szememben, mert nem azzal a szar latyak szöveggel jön, hogy mindenkinek a munkája rohadt fontos és mindenki egyenlő, stb. Kimondta a tutit. Egy nulla vagy apukám. Pontosabban nem 0 hanem 427172. Ez az ID.-m (különben ez az egyetlen magasabb pozícióban levő ember akit látok dolgozni és asztalokat takarítani amikor már a pincérek nem győzik). De ez nekem így nagyon jó. Határozottan látom, hogyha egyenruhában lennék teljesen másképp nézne rám pl. egy műkörmös. A ruha TESZI az embert. Legalábbis itt. De egyáltalán nem zavar, hogy ilyen lent vagyok (nem mintha otthon fent lettem volna). Sőt. Hrabal jutott eszembe aki kiköltözött a lakótelepre a melósok közé.
A feladatunk leszedni a koszos tányérokat meg poharakat, kivinni a konyhába egy nagy műanyagedényben (15-20 kg egy fuvar). Valamint rendeléseket felvenni, illetve előkészteni az étkezdét minden egyes étkezésre, utána takarítani. Van amikor borzalmasan nagy a káosz. Nem győzzük leszedni az asztalokat. De elfogy a kenyér, elfogy a gyümölcs... rohanunk mint a mérgezett egerek. Képzeljetek el egy meleg büfét amin van minden egyes alkalommal: valamilyen tészta, hal, csirke, disznó vagy juh, marha, csirkemell, párolt zöldség, rizs, tört krumpli. Valamint egy salátabárt nyolc féle öntettel, négy féle sajttal, tonhal, öt fajta saláta, oliva, paradicsom, uborka, paprika, hagyma, retek, brokkoli, főtt tojás, mazsola, nagyon sok minden. Ez minden délben és minden este. Képzeljétek el amikor ilyen kínálat mellett hatszáz fele áll a fejem: paradicsomot kell hoznom, parmezánt reszelnem, szednem az asztalokat, vinnem a tányérokat, jönnek a nyálfejű idióták és rendelik cheesburgert, hot dogot, omlettet, szalmakrumplit. Legszivesebben torkon rugnám őket. De természetesen kell mosolyogni, "Yes, of course"
Ja... meg kellett vennünk a munkaruhát (130 dollár). Ezen is felháborodtam egy kicsit, de aztán elmagyarázta egy cukrász, hogy régen nem így volt, de akkor az emberek nem vigyáztak rá, és ha netalán elveszítették és csak utána vétették meg velük, akkor loptak. Kicsit megnyugodtam egészen addig amíg ki nem derült, hogy az egyik lánynak túl hosszú a nadrágja, fel kell hajtani, de a szabót kell fizetni. Mintha Gizikének kellett volna fizessek, hogy bevegyen a jelmezemből. Szóval minden lehetséges eszközt megragadnak hogy, több pénz maradjon meg nekik. Undorító. Ha már itt tartunk, megkaptam tegnap az első fizetést. Két hétre 530 dollárt. Ebből ki kell fizetnem az egyenruhát.
Asszem mondtam, hogy max. 11 órát lenne szabad dolgozni. Ki van találva egy rendszer, hogy mindig amikor elkezdesz dolgozni, be kell jelentkezni és egy számítógépszerű masina méri az idődet. Ha leülsz kajálni ki kell jelentkezni. Tehát csakis a ledolgozott órákat számolja. De nagyon cseles, mert tegnap este mikor kijelentkeztem nekem 3 ledolgozott órát mutatott. Azért mert 12 óra után automatikusan elölröl kezdi. Nem számít ha 15 órát dolgozol, az adatbázisba ígyis-úgyis max 12 fog bekerülni.
2009 szeptember 30, 16.10 PM
Most nagyon rövid leszek, mert kint vagyok a kávézóban és rohannom kell vissza.
Kedves fórumozók, legyetek szívesek megjegyzéseket írni a blogba, mert nem tudom követni a fóumot és főleg visszaolvasni. Írok majd a waitressekről is. Kérem nézzétek el a helyesírási hibákat is. A képek is jönnek de most már muszáj lesz számítógépet vennem. Üdv mindenkinek.
2009. szeptember 30., szerda
2009. szeptember 21., hétfő
2009 szeptember 21, 11.50 AM
A következő pár sor az előző bejegyzésből valahogy kimaradt. (onnan, hogy "modernkori rabszolgaság") De akkor hozzá is fűzök annyit a hozzászólásokhoz, hogy igen, nyolc hónapot fogok itt dekkolni. Janikám a síelés nem fog összejönni, csak ha nem gleccserre megyünk, de addig még nagyon sok van. Továbbá vannak képek is, csak egyszer kell vennem egy laptopot, amin nyugodtan tudok szelektálni, kicsit kipozni őket, úgyhogy egy kis türelmet kérek.
Modernkori rabszolgaság. A mosogatók akiknek a legnehezebb dolguk van iszonyatos körülmények között dolgozva, 450 dollár a fizetésük. Ott csak indonézt vagy filipinokat látni. De már a mi munkánkat is egyre kevesebben végzik keleteurópaiak. Max 1200 dollár lesz a fizetésem. Kell magam győzködnöm, hogy ezt nem a pénzért csinálom hanem valamiért, amit még én se tudok megfogalmazni, mert ha csak a pénzért csinalnam, nagyon hamar elkeserednék. Mondjuk ennek meg kell várni a végét, mert csak három napja dolgozom, tehát lehet, hogy az elkeseredés még hátravan. Sokan leszállnak egy-két hét után. Nem csodálom.
Most mennem kell a bevándorlási hivatalhoz.
2009 szeptember 15, 3.10 AM
Megvolt a hivatal, de azóta nagyon sokminden történt. Nem akarok csak a nehéz meg a szar dolgokról írni. Sok van belőle, de vannak jó dolgok is. Pl. minden este felmegyek a Crew Barba, (pont a hajó orrában van a fedélzeten), veszek egy sört vagy egy pohár bort (sajnos a bor drága, 3 dollár egy pohárral) gyönyörű a csillagos ég meg az ócean. Nagyon össze lehet barátkozni, mert végülis ez egy zárt világ. Csak nagyobb mint egy színház és sokkal több náció van benne. Amin nagyon meglepődtem, hogy elég sok tanult ember dolgozik itt. Pl. a lakótársam mesélte, egy indiai szakács, hogy tőlük nem is vesznek fel senkit, csak ha van főiskolája. Keményen dolgoznak kb. 800 dollárért. Indiában ez nagy pénz. Ezért a konyhán nem is lehet találni európait. De már pincér nem lehetne belőle. Noha vannak indidai pincérek, de ezek nem annyira sötétek. Viszont van egy csomó fekete pincér is. Szóval nem tudom mi alapján szelektálnak, de működik ám itt is a rasszizmus. Főleg a cég részéről. Persze ennek pont az ellenkezője van propagálva széles, ‘’mindenki egyenlő’’ vigyorral. Ő például az amerikai tanulmányaira gyűjt. Közgazdaságból akar mesterizni. De találkoztam egy fehérorosz filológussal is. El is beszélgettem vele Dosztojevszkijről meg egy két színházi dologról.
Különben helyrejöttem, már nem szédülök és nincs lázam. Valamint estére már nem fáradok el olyan borzasztóan. Felkelni viszont nehéz, és hálás vagyok amikor nem 6.-kor, hanem 6.30.kor kezdem a munkát (12-1 előtt soha nem fekszem le). Mintha kezdenék erősödni. Mindenképp ha ezt kibírom, azt hiszem akármilyen munkahelyen megállom a helyem. Tegnap mondták, hogy a régiek elmennek és mi leszünk akik majd az újaknak megtanítják a dolgokat iletve felügyelik az egészet. Valamint azt is, hogy engem akar a főnök felelősnek tenni. Ez is egyfajta főnökség, aminek örülök is meg nem is. Egyrészt jó mert jókat mondanak rólam (ezt már a színházban megtanultam, hogy ez néha fontosabb mint ahogy végzed a munkád), másrészt nem olyan jó, mert nagy felelősséget ró rám, hisz szinte mindenért ami a vendéglőben történik közvetlenül fogok felelni. Plusz koordinálnom kell a crew, a staff és officer’s mess-t(később mindegyiket leírom, hogy mi-mi). De ennek is várjuk meg a végét, mert nem akarom elkiabálni. Ha nem lesz belőle semmi, akkor is csináltak nekem tegnap egy jó napot.
A munkát kezdem élvezni. Amint tanulom meg, hogy mi hol van, egyre kevesebb a feszültség és a fölösleges rohangálás. Plusz megtanulok gazdálkodni az időmmel meg az energiámmal. Pl. ha egy nap van 3 óra szünetem, azalatt kell ennem, valamit elintéznem és pihennem, hogy este legyen energiám. Kötelező frissen borotválkozni és pontos lenni. Kicsit olyan mint a katonaság, de rá lehet érezni az ízére. Sőt valami perverz módon még szeretni is tudja az ember.
2009 szeptember 16, 9.40 AM
Tegnap este takarítás előtt a jamaikai főnököm, akit Henrynek fogok ezután hívni, magával hívott, hogy megmutassa az esti életet a hajón. Ennek csak örülni kell. Élmény volt különben. Miden csilog-villog, hatalmas nyüzsgés, a pincérek rohangálnak, az emberek, mármint a vendégek meg csak zabálnak mint a disznó. Ugyanis a kaja nekik ingyen van. Tehát befizetnek egy 3-4 napos hajókirándulásra (cruise) kb. 100-170 dollárt és ezért ingyen zabálhatnak amennyit akarnak. Azért használom szándékosan ezt a szót, hogy zaba, mert szinte semmit nem fogyasztanak el. Ingyen van, tehát nyugodtan ki lehet dobni. Tonnányi kaját pazarolnak nap mint nap. Plusz van szálásuk és sétahajókáznak. Más társaságoknál drágábbak a kirándulások, de a Carnival ezt a réteget célozta meg. Végülis a szegény réteget, akik három napig császárnak érezhetik magukat. Egy adott pillanatban lementek a fények és kezdődött a party time, ami azt jelentette, hogy az összes pincer felsorakozik, elindul a zene és a kendőjükert lobogtatva énekelnek, miközben vonulnak a a vendégek között. Kb. Úgy érezhetik magukat mint én egy szar operettben. Pl. mikor azt kellett énekeljem maximális lelkesedéssel Korpássyként, hogy a ‘Vándorszínész sorsa nehéz …’ Szóval értitek. De ezek a hülye amerikaiak szentül meg vannak győződve, hogy ezek az emberek boldogok mert nyalhatják a seggüket.
Henrynek is van egy főnöke… De inkább elölről. Mi vagyunk legalól (assistant waiters). Köztünk van egy felelős. Mint pl az iskolában az osztályfelelős (amint írtam lehet, hogy ez leszek én). Nekünk van egy supervisorunk (Romelito). Ő egy filipino aki akkora tapló, hogy még köszönni se tud, amikor bejön reggel a vendéglőbe. Fölötte van Henry, a jamaikai akiről már írtam (az ő pozíciója Maitre’ D), és Henry fölött is van valaki, aki a két nagy vendéglőben (ahol a vendégek étkeznek, nem ahol mi dolgozunk) az atyaisten (Senior Maitre’ D). Tegnap amikor bemutatott neki Henry, kicsit beszélgettünk, hogy hol éltem mit csináltam, hol szerettem jobban. Egy adott pillanatban Szlovákia is szóba került. Kérdezi, hol éltem. Mondom Komárom. Komáromban hol? Mondom a vasútállomás mellett. Aha tud az alagútról. Szóval kiderült, hogy a nője a környékről származik és abszolút ismeri a helyet. És sorolta a helységeket Bajcs, Párkány…, illetve, hogy Délszlovákiában mindenki magyar… Kicsi a világ.
A következő pár sor az előző bejegyzésből valahogy kimaradt. (onnan, hogy "modernkori rabszolgaság") De akkor hozzá is fűzök annyit a hozzászólásokhoz, hogy igen, nyolc hónapot fogok itt dekkolni. Janikám a síelés nem fog összejönni, csak ha nem gleccserre megyünk, de addig még nagyon sok van. Továbbá vannak képek is, csak egyszer kell vennem egy laptopot, amin nyugodtan tudok szelektálni, kicsit kipozni őket, úgyhogy egy kis türelmet kérek.
Modernkori rabszolgaság. A mosogatók akiknek a legnehezebb dolguk van iszonyatos körülmények között dolgozva, 450 dollár a fizetésük. Ott csak indonézt vagy filipinokat látni. De már a mi munkánkat is egyre kevesebben végzik keleteurópaiak. Max 1200 dollár lesz a fizetésem. Kell magam győzködnöm, hogy ezt nem a pénzért csinálom hanem valamiért, amit még én se tudok megfogalmazni, mert ha csak a pénzért csinalnam, nagyon hamar elkeserednék. Mondjuk ennek meg kell várni a végét, mert csak három napja dolgozom, tehát lehet, hogy az elkeseredés még hátravan. Sokan leszállnak egy-két hét után. Nem csodálom.
Most mennem kell a bevándorlási hivatalhoz.
2009 szeptember 15, 3.10 AM
Megvolt a hivatal, de azóta nagyon sokminden történt. Nem akarok csak a nehéz meg a szar dolgokról írni. Sok van belőle, de vannak jó dolgok is. Pl. minden este felmegyek a Crew Barba, (pont a hajó orrában van a fedélzeten), veszek egy sört vagy egy pohár bort (sajnos a bor drága, 3 dollár egy pohárral) gyönyörű a csillagos ég meg az ócean. Nagyon össze lehet barátkozni, mert végülis ez egy zárt világ. Csak nagyobb mint egy színház és sokkal több náció van benne. Amin nagyon meglepődtem, hogy elég sok tanult ember dolgozik itt. Pl. a lakótársam mesélte, egy indiai szakács, hogy tőlük nem is vesznek fel senkit, csak ha van főiskolája. Keményen dolgoznak kb. 800 dollárért. Indiában ez nagy pénz. Ezért a konyhán nem is lehet találni európait. De már pincér nem lehetne belőle. Noha vannak indidai pincérek, de ezek nem annyira sötétek. Viszont van egy csomó fekete pincér is. Szóval nem tudom mi alapján szelektálnak, de működik ám itt is a rasszizmus. Főleg a cég részéről. Persze ennek pont az ellenkezője van propagálva széles, ‘’mindenki egyenlő’’ vigyorral. Ő például az amerikai tanulmányaira gyűjt. Közgazdaságból akar mesterizni. De találkoztam egy fehérorosz filológussal is. El is beszélgettem vele Dosztojevszkijről meg egy két színházi dologról.
Különben helyrejöttem, már nem szédülök és nincs lázam. Valamint estére már nem fáradok el olyan borzasztóan. Felkelni viszont nehéz, és hálás vagyok amikor nem 6.-kor, hanem 6.30.kor kezdem a munkát (12-1 előtt soha nem fekszem le). Mintha kezdenék erősödni. Mindenképp ha ezt kibírom, azt hiszem akármilyen munkahelyen megállom a helyem. Tegnap mondták, hogy a régiek elmennek és mi leszünk akik majd az újaknak megtanítják a dolgokat iletve felügyelik az egészet. Valamint azt is, hogy engem akar a főnök felelősnek tenni. Ez is egyfajta főnökség, aminek örülök is meg nem is. Egyrészt jó mert jókat mondanak rólam (ezt már a színházban megtanultam, hogy ez néha fontosabb mint ahogy végzed a munkád), másrészt nem olyan jó, mert nagy felelősséget ró rám, hisz szinte mindenért ami a vendéglőben történik közvetlenül fogok felelni. Plusz koordinálnom kell a crew, a staff és officer’s mess-t(később mindegyiket leírom, hogy mi-mi). De ennek is várjuk meg a végét, mert nem akarom elkiabálni. Ha nem lesz belőle semmi, akkor is csináltak nekem tegnap egy jó napot.
A munkát kezdem élvezni. Amint tanulom meg, hogy mi hol van, egyre kevesebb a feszültség és a fölösleges rohangálás. Plusz megtanulok gazdálkodni az időmmel meg az energiámmal. Pl. ha egy nap van 3 óra szünetem, azalatt kell ennem, valamit elintéznem és pihennem, hogy este legyen energiám. Kötelező frissen borotválkozni és pontos lenni. Kicsit olyan mint a katonaság, de rá lehet érezni az ízére. Sőt valami perverz módon még szeretni is tudja az ember.
2009 szeptember 16, 9.40 AM
Tegnap este takarítás előtt a jamaikai főnököm, akit Henrynek fogok ezután hívni, magával hívott, hogy megmutassa az esti életet a hajón. Ennek csak örülni kell. Élmény volt különben. Miden csilog-villog, hatalmas nyüzsgés, a pincérek rohangálnak, az emberek, mármint a vendégek meg csak zabálnak mint a disznó. Ugyanis a kaja nekik ingyen van. Tehát befizetnek egy 3-4 napos hajókirándulásra (cruise) kb. 100-170 dollárt és ezért ingyen zabálhatnak amennyit akarnak. Azért használom szándékosan ezt a szót, hogy zaba, mert szinte semmit nem fogyasztanak el. Ingyen van, tehát nyugodtan ki lehet dobni. Tonnányi kaját pazarolnak nap mint nap. Plusz van szálásuk és sétahajókáznak. Más társaságoknál drágábbak a kirándulások, de a Carnival ezt a réteget célozta meg. Végülis a szegény réteget, akik három napig császárnak érezhetik magukat. Egy adott pillanatban lementek a fények és kezdődött a party time, ami azt jelentette, hogy az összes pincer felsorakozik, elindul a zene és a kendőjükert lobogtatva énekelnek, miközben vonulnak a a vendégek között. Kb. Úgy érezhetik magukat mint én egy szar operettben. Pl. mikor azt kellett énekeljem maximális lelkesedéssel Korpássyként, hogy a ‘Vándorszínész sorsa nehéz …’ Szóval értitek. De ezek a hülye amerikaiak szentül meg vannak győződve, hogy ezek az emberek boldogok mert nyalhatják a seggüket.
Henrynek is van egy főnöke… De inkább elölről. Mi vagyunk legalól (assistant waiters). Köztünk van egy felelős. Mint pl az iskolában az osztályfelelős (amint írtam lehet, hogy ez leszek én). Nekünk van egy supervisorunk (Romelito). Ő egy filipino aki akkora tapló, hogy még köszönni se tud, amikor bejön reggel a vendéglőbe. Fölötte van Henry, a jamaikai akiről már írtam (az ő pozíciója Maitre’ D), és Henry fölött is van valaki, aki a két nagy vendéglőben (ahol a vendégek étkeznek, nem ahol mi dolgozunk) az atyaisten (Senior Maitre’ D). Tegnap amikor bemutatott neki Henry, kicsit beszélgettünk, hogy hol éltem mit csináltam, hol szerettem jobban. Egy adott pillanatban Szlovákia is szóba került. Kérdezi, hol éltem. Mondom Komárom. Komáromban hol? Mondom a vasútállomás mellett. Aha tud az alagútról. Szóval kiderült, hogy a nője a környékről származik és abszolút ismeri a helyet. És sorolta a helységeket Bajcs, Párkány…, illetve, hogy Délszlovákiában mindenki magyar… Kicsi a világ.
2009. szeptember 12., szombat
2009 szeptember 7,
Holnap lesz a harmadik napom a hajón. Kicsit muszáj lesz visszamennem az időben. De előre kell bocsátanom annyit, hogy nagy valószínűséggel nem lesz időm gyakran netezni, éppen ezért muszáj megírnom a szöveget amikor van időm és amikor internetközelben leszek, akkor fellövöm. Úgyhogy a bejegyzések valós dátuma az általam megadott lesz, nem pedig a rendszeré.
Vissza kell mennem addig, hogy a szállodában szuper életem. volt. Ellátás, medence,
2009 szeptember 10,
Csak most tudom folytatni, mert a múltkor két sör után beleálmosodtam. Nagyon sokminden történt, mióta fellszálltunk. Minket újoncokat (assistant waiters) a személyzeti étkezdébe osztottak. Itt kell az asztalokat törölgetnünk, a maradék kajákat leszednünk, valamint, rendeléseket felvennünk. Napi 10-12 óra munka. Fel voltam rá készülve csak valahogy másképp képzeltem. mondjuk úgy, hogy reggel 7.-től este 7.-ig. Ehelyett ltalában reggel 6.-tól este 10.-ig 2-3 órás szünetekkel nyújtva a napot. És ez így lesz nyolc hónapig, nem hatig ahogy először elmondták. A konyhában, a mosogatóban csak Fülöp szigeteki és indonéz van. A kaja kiváló. A rendelés részét nagyon élvezem. Hatalmas sürgés-forgás, minden náció, gőz, stressz. De úgy érzem ki fogom bírni. Elvi kérdést csináltam belőle, mert nagyon sok ember két hét után leszáll. Sőt a nagyfőnök, egy jamaikai néger azt mondta nekem ‘You’re good man. You’re moving fast. I’m gonna take u soon to the dining room’. Ez volt az első dicséretem, amiből még ha nem is lesz semmi, akkor is jólesett. Három nap után ez jó.
A vendégek közé csak egyenruhában szabad menni és kitűzővel. Szabad használni a vendégeknek fentartott konditermet a masszázs és fodrászszalont. Csak nem tudom mikor kerül rá sor, mert egyelőre minden szabad órámat pihenéssel töltöm.
2009 steptember 11, 9.30 am
2009. szeptember 5., szombat
Zilah - Miami
Na... Azt se tudom, honnan fogjak neki, mivel már Miamiban vagyok, és nagyon rég nem írtam semmit. Talán onnan, hogy mielőtt elindultam volna Kolozsvárra, keserű gomba volt juhtúróval. Ez volt az utolsó anyám főztje, vagy inkább sültje. Különben azért Kolozsvárról, mert Jóskával le volt beszélve a pálinkafuvar és az OrangeWays járatait mintha kevésbé csesztetnék. Nem is volt semmi probléma a határon. Üzenem, aki pálinkát akar vinni, OrangeWayszel menjen. Különben meg szemetek, mert már csak 6000 ft.-os járataik vannak.
Szóval Kolozsváron mindenkivel találkoztam (Andika, Szp, Feró, Kecske és még sokan mások) és mindenkitől elbúcsúztam. Hajnali fél ötkor érkeztem a Népligetbe. Mónival 8-ra voltam megbeszélve. Nem akartam felébreszteni, úgyhogy szunyókáltam a bőröndön vagy két órát és csak nyolckor mentem hozzá. Így is felébresztettem. Egész nap intézkedtem kisebb nagyobb sikerrel. Hamuban sült pogácsa. Este Zsoltékkal voltam. Jó fáradt voltam, a vége fele az estének már "javítottam a seikot". Péntek reggel 4.-kor indult a transzferem a Madách térről. Lekéstem. A vér meghűlt bennem, amikor felébredtem (egy még tíz percet visszadőlök után) és láttam, hogy 4.10. Lehetett volna 7.10 is. Taxi, reptér, innen a lehető legolajozottabban mentek a dolgok egész Miamiig ahova nem érkeztek meg a csomagok, de ezt már sokkal nagyobb lelki nyugalommal viseltem, mint a transzfer lekésését. Sőt szinte örültem, amikor mondták, hogy holnap megjön, de addigis adnak 100 dollárt.
Találkoztam Jóskával. Szuperül sikerült a szállás mert a recepcióssal jó kis románosan megbótoltuk, hogy mindenkinek jó legyen. Ezt nagyon élveztem, hogy amint belépek már megvan a lehetőség a susztára. Különben a recepciós perui és bevallása szerint nagyon rosszul aludt a kis biznisz miatt. Egy kis szépséghiba, hogy nem jött el a pálinka, úgyhogy ezt majd postán küldöm el a kedves bátyámnak. Este már hulla voltam. Több mint 24 órája talpon voltam. Bele is szundítottam párszor a beszélgetésünkbe. Ma ment vissza.
A reptérről, ahova kikísértem Jóskát egyenesen a központba mentem. Itt hatalmasat sétáltam, sétahajókáztam és összességében nagyon jól éreztem magam. Megmutatták a nyaralóját Piafnak, Shaquille O'Nealnek, Stallonenak, Julio Iglesiasnak, Elisabeth Taylornak, Puff Daddynek, Will Smithnél buli volt, Al Caponenál lemerült a fényképezőgépem. Amint visszaértem a szállodába már várt a csomagom. Szóval eddig minden a legnagyobb rendben van. Most megyek vacsorázni, mert éhes vagyok.
Szóval Kolozsváron mindenkivel találkoztam (Andika, Szp, Feró, Kecske és még sokan mások) és mindenkitől elbúcsúztam. Hajnali fél ötkor érkeztem a Népligetbe. Mónival 8-ra voltam megbeszélve. Nem akartam felébreszteni, úgyhogy szunyókáltam a bőröndön vagy két órát és csak nyolckor mentem hozzá. Így is felébresztettem. Egész nap intézkedtem kisebb nagyobb sikerrel. Hamuban sült pogácsa. Este Zsoltékkal voltam. Jó fáradt voltam, a vége fele az estének már "javítottam a seikot". Péntek reggel 4.-kor indult a transzferem a Madách térről. Lekéstem. A vér meghűlt bennem, amikor felébredtem (egy még tíz percet visszadőlök után) és láttam, hogy 4.10. Lehetett volna 7.10 is. Taxi, reptér, innen a lehető legolajozottabban mentek a dolgok egész Miamiig ahova nem érkeztek meg a csomagok, de ezt már sokkal nagyobb lelki nyugalommal viseltem, mint a transzfer lekésését. Sőt szinte örültem, amikor mondták, hogy holnap megjön, de addigis adnak 100 dollárt.
Találkoztam Jóskával. Szuperül sikerült a szállás mert a recepcióssal jó kis románosan megbótoltuk, hogy mindenkinek jó legyen. Ezt nagyon élveztem, hogy amint belépek már megvan a lehetőség a susztára. Különben a recepciós perui és bevallása szerint nagyon rosszul aludt a kis biznisz miatt. Egy kis szépséghiba, hogy nem jött el a pálinka, úgyhogy ezt majd postán küldöm el a kedves bátyámnak. Este már hulla voltam. Több mint 24 órája talpon voltam. Bele is szundítottam párszor a beszélgetésünkbe. Ma ment vissza.
A reptérről, ahova kikísértem Jóskát egyenesen a központba mentem. Itt hatalmasat sétáltam, sétahajókáztam és összességében nagyon jól éreztem magam. Megmutatták a nyaralóját Piafnak, Shaquille O'Nealnek, Stallonenak, Julio Iglesiasnak, Elisabeth Taylornak, Puff Daddynek, Will Smithnél buli volt, Al Caponenál lemerült a fényképezőgépem. Amint visszaértem a szállodába már várt a csomagom. Szóval eddig minden a legnagyobb rendben van. Most megyek vacsorázni, mert éhes vagyok.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
