Videók

Nem készültem el a bejegyzésemmel. Legyen helyette pár mozgókép. Nem sikerült áthúznom a linket, úgyhogy írjátok be legyetek szíves a YouTube keresőjébe, hogy ''tyukisz''. Ki kell dobja a profilomat és ott meg kell találjátok a feltöltött videóimat. Ötnek kell lennie. Jó szórakozást, üdvözlet nektek.

Most már muszáj szóvá tennem, hogy meg

őrülök hogy a saját blogomhoz se értek. Technikailag, IT szemszögből. Megírom a szöveget WordPad-ben és amikor kopipésztelném egyszerően nem helyezi át a szöveget hanem csak ugrik egyet az oldal. Amit azért nem értek mert ha ugyanezt a szöveget, ha mondjuk a gmailből emailként szeretném elküldeni, akkor minden további nélkül átmenti. Szóval marad ez a parasztos bejelölöm-átcibálom a kurzorral módszer. Amikor meg közzéteszem akkor szétszedi az egész írományomat. Idegesít, de tehetetlen vagyok és annyira meg nem időmilliomos, hogy órákat csesszek el fórumokkal meg mittudomén. Szóval ha valaki nagyon okos közületek akkor írja meg. Ha nem akkor olvassatok így szétszedve. Ja... ugyanezt csinálja, mindegy ha .''rtf'' vagy ''.odt'' formátumot használok.

Szülinap. Pont SeaDay-re esett ezért úgy határoztunk, hogy Cozumelben ünnepelünk.Kitaláltam, hogy menjünk el a román vendégl

őbe. Pontosabban Cozumel egyetlen román vendéglőjébe amit egy erdélyi magyar csinál, de erről már írtam. Itt nagyon kellemesen telt, leszámítva a manelét, mert a kedves kollégáim is ott voltak (akikre egyébként egy rossz szavam nem lehet, leszámítva, hogy a zenei ízlésük szar). Sajnos csak a böffsalátát, a vinetát, a pacallevest és perisoara levest (ez húsgombóc leves zöldséggel, tejföllel és a kihagyhatatlan lestyán) tudtuk megkóstolni. A miccs és a grillezett tarja elmaradt mert a barátaim (Péter, Pavel, Carlos) erősködtek, hogy muszáj valahova elmennünk. Egy nagyon kellemes hely, győzködtek és nagyon jól fogjuk ott magunkat érezni. Szedtük a sátorfánkat és második fogás nélkül elindultunk arra a ''helyre''. Persze Pistinek kifizettem a teljes menüt és olyan kedves volt, hogy azzal bíztatott, hogy legközelebb dupla porciót ehetek. Egyébként egy menü áráért annyit és azt ehetsz amit akarsz. A két üveg bort meg ottfelejtettük a hűtőben, szóval jó napja volt. Mit ad Isten, a Hely zárva volt. Nem is tudom, hogy sajnos vagy hálistennek. Sőt egy másik is zárva volt. Erre felfedeztünk egy elég lepukkant fehér műanyagszékes lakodalmi termet, ahol egy szintetizátoros amoroso nyomta a sódert. Echte, autentikus, helyi, mexikói. Sehol egy turista, senki nem beszélt angolul (a perui Carlos rendezkedett) és nagyon itteni prolik tekintgettek felénk tényleg barátságosan. Bent iszonyatosan hangos volt a lakodalmas szalsza, szóval kint a ház előtt kezdtünk el iszogatni. Pár Corona és Tequila után igen nagyon jól éreztük magunkat. Kicsi tánc is lett amit az albumban meg lehet tekinteni, borravaló a szintis billyentyűjébe és nagyon eldobtuk volna az agyunkat, ha 9.30-ra nem kellett volna visszaérni a hajóra. Előtte még egy kis csokilikőr és egy kis fényképezkedés a bevásárlóközpont előtt a kikötőben és meglettünk volna. De mit ad Isten úgy adódott, hogy a kabinban folytattuk és nagyon nagyon kezdtünk bekeményedni, de tíztől kellett kezdenem az éjszakai műszakot, úgyhogy hirtelen mindennek vége szakadt, én meg negyedórás késéssel beestem a RS-be. Röviden-velősen így telt a harmincasom. Megmondom őszintén, nagyon jól. Semmi jajistenem harminc lettem fíling. Lazán és feszesen ahogy SzP mondaná...

A többi kép egy kiránduláson készült Tulumban, egy maja romvárosban. Ez nem Cozumel szigetén van, hanem a kontinensen. Hálistennek az éjszakai m

űszaknak ez az egyik áldásos hozadéka. Nagyon örültem, hogy el tudtam menni. Kicsit fáradt voltam mert ugye estétől reggelig meló, aztán egész nap kirándulás, utána estétől reggelig meló. Összvissz harminchat órát nyomtam le, kábé két-három óra alvással, de megérte. Sőt, következő Cozumelben megint elmegyekegy másik helyre, ha lesz rá lehetőség. Azért örülök nagyon, hogy így sikerült, mert ez az egyetlen műszak amikor be tud az ember egy-egy ilyen utat vállalni. Ha továbblépek a pincérszamárlétrán, jóformán sehova nem fogok tudni elmenni. A romok, pontosabban a templomok nem voltak lélegzetelállítóak (van egy korábbi korból fennmaradt város nem messze, ami sokkal monumentálisabb, de oda nem rendeznek utat) viszont a hely magával ragadó. Valamitől egyszerűen nem mindennapi. Pamukkale és Hieropolis romjainál éreztem ugyanezt. Az idegenvezető magávalragadó volt. Ő is egy maja leszármazott. Büszkén vállalja mesztic voltát, beszéli a maja nyelvet, öröm volt látni, hogy neki tényleg fontos, hogy a világ tudjon a maja kalendáriumról, csillagászatról, építészetről.

Van egy pár képem ami Key Westen készült. Említettem, hogy ez a kedvenc kiköt

őm. Az Államok legdélebbi pontja. Egyszerűen fenomenális. Van is egy olyan szlogen hogy ''Leave your job and move to Key West''. Na... ez egy ilyen hely. Nem tudom mi tetszik benne. Talán minden. Az építészete, a rengeteg zöld övezet, a szigeten szabadon szaladgáló kb. ötezer tyúk, a sokszáz yacht a kikötőben, a nagyon sok turista, a sok jó kocsma... Olyan művészhely. Nem véletlen, hogy sok színész, festő, zenész jár ide, vagy tart fenn nyaralót. Hemmingway kilenc évet élt Key Westen. Itt alkotta a legfontosabb műveit. Tenesse Williams itt élt. Az ő házát most is lakják, nincs megnyitva a nyilvánosság előtt. Hemmingwayéknél voltam.

A bárosok életér

ől azt hiszem már írtam az elején. Légy szíves olvass vissza. Sokkal könnyebb mint a mienk. Az igazi aranyélet akkor kezdődik amikor bartender lesz valaki. Kábé nyolc óra munka, átlag kétezer dollár fizetés, különösebben nem megerőltető meló, no special cleaning vagy legalábbis lightosabb. Viszont addig rengeteget kell rohangálni, és ha szar hajóra kerül az ember akkor nagyon nehéz pénzt csinálni. Kell nyomulni és nyomni a vendégekbe a piát, ami nem mindig a legegyszerűbb mert nagyon sokszor csak jeges vizet kérnek mert az ingyen van. Ilyen szempontból nekünk könnyebb mert senkit nem erőszakolni, hogy egyenek már egy kicsit. Néha meg egyenesen az az érzésünk, hogy egyesek nem pihenni meg kirándulni jöttek a hajóra hanem kifejezetten enni. A kaja ugyanis ingyen van. Bármilyen mennyiségben. De nem kell elkeseredni mert a barwaiterek nagy többsége (legalábbis ezen a hajón), valamivel többet keres mint mi. Mellesleg örvendek, hogy ilyen pozitív kicsengésűnek tűnik a blog. Köszönöm.

Kedves Ákos! Megértem a rajongásodat a szül

őfölded iránt. Tudok még egy-két embert akit hat ökörrel sem lehetne onnan elvonszolni. Ez szép, főleghogy Tamási óta tudjuk is nem csak érezzük, hogy miért vagyunk a világon. Nem akarlak megbántani, de nekem Komárom azért nem volt a világ közepe. És valószínűleg nem is lett volna soha. Tény, hogy fekvéséből adódóan borzasztó sok előnye van. A Vág, Holt-Vág menti sétákat és biciklizéseket nem fogom elfelejteni. Ilyen közelségben ilyen érintetlen természet nem sok helyen van. De ha jól emlékszem már ott sincs mert amikor eljöttem, akkor kezdték elcseszni a strandosítással. Józan paraszti ésszel nézve a dolgokat, egyszerű a történet: haza kell menni. Erdélyben egy elég jelentős visszaszivárgási program tapasztalható. Persze tudom, hogy a valóságban semmi de semmi nem egyértelmű és mindennek ára van. A Kis hercegben is megmondta a róka, hogy semmi nem tökéletes.

Kedves Éva és Ákos! Én asszem Koppánymonostoron vennék házat. Be lehet biciklizni a színházba és a szó szoros értelmében egy köpésnyire van a Duna. Nem elhanyagolandó szempont. Ja... sörözni is át lehet járni a Révbe....

Kedves Tami! Mi valóban nem adózunk :-). De a Carnival se adózik utánunk. Tipping position. A magyarokkal való találkozáshoz annyit még, hogy itt is volt olyan amikor egy-két udvarias mondat után nem igazán tudtuk folytatni a komunikációt. Mindig minden két emberen múlik. Semmit nem er

őltetek és ha látom, hogy nekik nincs kedvük a barátkozáshoz... Istenem, ez van. Nem vagyok megbántva, sőt még csak meg se lepődve. Viszont Viktor vajdasági, Zsanették meg felvidékiek és a határon túliak az esetek többségében hamarabb megtalálják a közös hangot. Persze ez se aranyszabály.

Most egy kicsit arról írnék, hogy mi a jó a Carnivalban. Nem annyira szigorú mint egy jobb társaság. Ha kicsit borostás vagy és mondjuk öt-tíz percet késtél nem történik szinte semmi. Jobb helyeken ez nem így van. Ott már elég komoly ''banana''-t lehet kapni az ilyesmikért. Figyelembe veszik a kapcsolatigényeket. Úgy értem ha valaki a párjával akar dolgozni akkor úgy intézik, hogy ha csak egy lehet

őség van rá, egy hajóra kerülhessenek. Akkor is ha különböző területen dolgoznak. A párok részére külön kabinok vannak.

Tevékenységek vannak szervezve. Például Laser Tag. Ez olyan mint a Paint Ball, csak éppen lézerrel. A színházban (nem tudom minek nevezzem azt a helyet a showm

űsorok mennek mert nem kimondottan színház) két csapat a földön kúszva, rohangálva egymásra lövöldözik. Jó buli. Ping-pong bajnokságok vannak szervezve. Azt hittem hogy nem játszom rosszul. Ezt most is így gondolom, de eléggé meglepődtem amikor két ázsiai és egy szerb gyerek is szarrá vert. De én is szarrá vertem egy pár ázsiait, egy pár oroszt meg egy románt. Na ezt jól megfogalmaztam. Darts versenyek is vannak rendezve. Hetente kell ágyneműt cserélni. Mármint kötelező. Lista van vezetve amit alá kell írni. Előfordul néha, hogy csak aláírjuk, de a cserére nem kerül sor. Fáradtságból, hanyagságból, lustaságból. Kabininspekciók szoktak lenni amikor azt vizsgálják, hogy tiszta-e a kabin vagy se. A staffnak könnyebb dolga van. Nekik van saját takarítójuk. A biztonságról már írtam. Pillanatok alatt hazaküldik az embert ha hülyeségeket csinál. A ''sexual harassement''-re a legérzékenyebbek. Havonta egyszer Crew-Party van rendezve a Discoban. Ezekre már nem járok, de jó dolog, az emberek örülnek neki. Főleg a crew, hiszen a staff akkor megy diszkóba amikor akar. A staff privilégiumok közül csak a hajó bárjaiban, kávéházaiban való ücsörgést irigylem.

Ez a második hét, hogy éjszaka dolgozom a RS-ben. Este tízt

ől reggel tízig. Nagyon jó, mert egész nap a rendelkezésemre áll. Napközben öt-hat órát alszom és azt csinálok amit akarok. Főleg ki tudok menni és nyugodtan tudok kávézni, nem kell rohanjak állandóan vissza a hajóra mint egy mérgezett egér. Persze az éjszakázásnak is vannak hátrányai de ez most valahogy nem lényeg.

A szülinapomról a következ

ő bejegyzésben. Addigis üdv mindenkinek és köszönöm a jókívánságokat.