Akkor egy kicsit visszatérek. Úgy döntöttem, hogy ritkábbak lesznek a bejegyzéseim, de megpróbálom nem teljesen megszüntetni a posztolást. Elég sok minden történt azóta hogy elköszöntem, de megpróbálok szépen sorba menni. Oda térek vissza, hogy lement a második hetem is felszolgálóként. Kaptam egy olyan asszisztenst aki még nem dolgozott az étteremben. Iszonyat nehéz volt hisz én is csak ismerkedtem az érem másik oldalával, a ''serverkedéssel''. A vendégek elégedettek voltak. Kivéve egy nagyon gazdag család akiknek, főleg az apának, semmi nem volt jó. A kaja minősége, hőmérséklete, a kiszolgálást lassúnak találta, stb. Ilyenkor mindenki mindent elkövet, hogy az elégedetlen segget boldoggá és elégedetté nyalja. Speciális indiai kaját főznek, külön gyümölcstálat készítenek, a főszakács jön konzultálni velük, stb. No.. hát nem volt könnyű. A végére megszerettek, jól váltunk el de remélem többet nem lesz szerencsénk.
Utolsó előtti héten szól Harry, hogy minden nagyon jó, meg van elégedve, de nagyon sok felszolgáló jön vissza és ne vegyem rossz néven ha visszaléptet erre az utolsó hétre asszisztensnek. Nem vettem rossznéven, sőt! Nagyon jól jött a lazítás (most már az asszisztensi munka abszolút lazításnak tűnik) mert már enyhén szólva kivoltam. Szinte állandóan zsongott a fejem, levert voltam, nem volt kedvem senkivel beszélgetni, stb. No mindegy, valahogy letelt és hálistennek kitört a várva várt nyolc hetes szabadság.
Rengeteget pihentem. Igazábol kellett vagy tíz nap amíg magamhoz tértem. A reggeli kávéim minden pénzt megértek. Azt hiszem ezt élveztem a legjobban az egész vakációból. A nyugodt reggeli kávézást mikor könyvvel mikor internettel. Többnyire az utolsóval. Voltam Pesten, Kolozsváron és egy kedves barátnőmmel elutaztam két hétre Indiába amiből igazából négy nap Nepál volt. Egészen pontosan Kathmandu. Jó volt. Még egy kicsit lötyörésztem Budapesten, leugrottam Komáromba is egy keveset aztán haza. Augusztus 15. - én repültem vissza Vancouverbe.
Eltelt azóta egy hét. Nagyon nehezen indult. Nem fizikailag. Lelkileg és szellemileg. Kicsit megint előjöttek ezek a ''mit keresek én itt'' típusú kérdések. Megint asszisztensként kezdtem aminek megmondom őszintén nagyon örültem mert amikor először beléptem az étterembe azt se tudtam melyik világon vagyok annyira kiestem mindenből. No.. azóta belerázódtam. Egy francia fickó a főnök, rendesnek tűnik. Hallom, hogy mondja egy manusznak mellettem, hogy nagyon gondolkodik, hogy engem szánjon az asszisztensének jövő héttől. Na ennek annyira nem örültem, hisz a fickó most kapna promóciót és ilyenkor, akárcsak én két hónappal ezelőtt, egy kis station – en kezd. Ami nem olyan ragyogó pénz. Kérdeztem is tőle, hogy mikor gondolja, hogy kezdhetek felszolgálóként? Elmondtam, hogy pincérként fejeztem be. Ez tisztázódott és ma este beugrunk a nagybőgőbe.
Ugye mondtam, hogy sok minden történt ? :-)