Új képek a Picasan..

http://picasaweb.google.com/szabolcstyukodi/CarnivalMiracle?feat=directlink

Lassan elegem lett a Head Waiteremből. Hálistennek ma hazament. Nem volt rossz gyerek, de amikor nagyon sok vendégünk volt elveszítette a kontrollt. Csak utasítgatott egész vacsora alatt. Csináld ezt, csináld azt! A Team Waiterrel futottunk mint a bolondok és a legkevesebb elismerést vagy hálát se éreztem részéről. Még csak gesztus vagy formalitás szintjén se. Csak a munka számított. Nem is a munka hanem a gyorsaság. Ez volt az egyetlen cél. Faster...faster. Mi másfélszer annyi vendéget szolgáltunk ki mint a szomszédaink. Záróra előtt még tele volt a szekciónk. Ez azt jelenti gyakorlatilag, hogy én többet rohanok mint a többi Asst. Waiter. Viszont a borravalón ez nem mutatkozott meg (a többiek 70 -100 $, mi 20 - 40 $ per cruise). Kevesebbet beszélgetett a vendégekkel. Ennek többnyire ez az oka. Valamint amint később kiderült az ő munkáját is elvégeztem azzal, hogy terítettem az asztalokat, újratöltöttem a cukortartót, elrendeztem a menüket, stb. Ügyes volt (kapott is elismerő oklevelet - positive performance letter), alapvetően rosszindulatúnak se mondható, de valami nem volt kóser. Ma kapok új Head Waitert. Kíváncsi leszek.
Elbeszélgettem ma az egyik Assistant Maitre D' - vel. Olyan jó érzés volt hallani egy főnök szájából, hogy amit a cég művel velünk, az több mint ''exploitation''. Egyenesen szemétség. Nagyon - nagyon magam alatt lennék, ha nem határozom el (lassan egy hónapja), hogy ÁTSZERZŐDÖK. Ha minden igaz, október végén lesz a meghallgatás Brassóban. Ennek is megvan a maga kálváriája.
Íme: Amikor még Pesten voltam interjún megkérdeztem az irodavezetőt, hogy melyik a legjobban fizető cég. A válasz - Disney. OK... elraktam az infót jobb időkre. Vagy rosszabbakra, hiszen ennél felhősebb már nem lehet az ég a Carnivalnal. Mondják, hogy ''most'' decemberben jön egy új hajó és akkor lesznek promóciók. Csak türelem. Addig dolgozz mint egy barom ezer dollárért. Ráadásul nem találják a papírjaimat az előző hajón letett tesztekkel. Az eredményeket nem vitték be a rendszerbe mert valamit elkúrtak. Most kell írjanak az előző hajónak, hogy küldjék el az eredményeket, amelyek gyakorlatilag a jegyeim, hogy vigyék be a rendszerbe, hogy kerülhessek fel a promócióra várók listájára. Nem egyszerű. Azt mondják, hogy volt már olyan, hogy elvesztették valakinek az eredményeit és újra kellett vizsgázzon. Velem ezt nem fogják megcsinálni. ''No Papa...'' ahogy itt mondanák. Közben az előző szerződés utolsó hónapját is beleszámolva, lassan három hónapja nyomom a Dining Roomban, úgyhogy kutya kötelességük lenne több pénzt perkálniuk. Nem perkálnak. Én meg szépen otthagyom őket. Azt hiszem Komáromban nagyon megtanultam a leckét. Ha valahonnan el kell menni, akkor el kell menni. Tökölődésnek nincs sok értelme mert minden összeomlik körülötted. És ezzel kanyarodok vissza a Disney - hez. Szóval megmaradt a név. Itt is utánaérdeklődtem. Nem rossz pénz, csak rengeteg a gyerek és borzasztó a fegyelem. Üsse kő! Valamit valamiért. Ahogy Manesz mondta: négyezerért legyél megborotválkozva. Volt még egy opcióm a Seabourn. Állítólag az egyik legelitebb cég. Visszaírt az ügynökség, hogy nincs elég tapasztalatom. Pedig meghamisítottam a CV-met úgy, hogy már két éve dolgozom a Carnivalnak. Pontosan az esélyek növelése érdekében. Puskás Öcsi is, Isten nyugtassa, hazudott anno a korát illetően, hogy bekerülhessen a keretbe. Egy másik opció lett volna a Princess, de az okosak azt mondták a fórumon, hogy inkább Disney. Egy negyediket is lebegtetek, ez a Celebrity. Több fülest hallottam, hogy jó a cég, megéri benne gondolkozni. Ide nem sikerült még a jelentkezés módját megtalálnom. Na szóval akkor Disney. Kihalászom a Disney francia ügynökségének az elérhetőségét. Nem tudok direkt a weboldalukról jelentkezni az interjúra, mert nincs outlookom. Kihalászom egy magyar lány elérhetőségét egy fórumról, aki ott dolgozik már, hogy ő hogy ment? Ugyanazzal a francia ügynökséggel, de Londonban interjún és kapok tőle egy emailt. Az ügynökség képviselője. Írok. Nagysokára visszaír. Küldjek önéletrajzot. Mindent küldök. Az a válasz, hogy ha Romániából vagyok akkor a saját országom ügynökségével kell mennem. Ekkor kaptam majdnem sokkot. Nem fért a fejembe, hogyhogy román állampolgárként használhatok magyar ügynökséget, de már franciát nem? Hiszen a Duna Rapszódiával jöttem a Carnivalhoz. Hogyhogy a magyar állampolgárok használhatják ugyanezt a francia ügynökséget? Teljesen ki voltam akadva. Nem tudtam nem a román állampolgárságnak betudni ezt az elutasítást. Azt hittem, hogy a komáromi pecsételgetéssel egyszer s mindenkorra megszabadultam ettől a román kereszttől. A tököm tele van már vele nagyon. Hirtelen arra gondoltam ha jövőre kettős leszek, Orbán Viktor már csak ezért is megérdemelte a lájkolást a facebookon. És még nagyon sokat bonyolíthatnám a szálakat, úgy ahogy bonyolítottam is, amíg eljutottam oda, hogy október közepe táján elmegyek Brassóba, hogy jelentkezzek a hónap végi Disney interjúra. Természetesen ha az égiek is úgy akarják. Amíg ide eljutottam, a Jóisten a megmondhatója hányszor voltam fent meg lent, aszerint hogy milyen emaileket kaptam. A mostani céggel meg lassan eljutok oda, hogy akár a feneeküket is kifordíthatják mert egyszerűen nem érdekel. Persze a munkámat igyekszem ugyanúgy tisztességesen elvégezni.
Megvolt az első cruise az új Head Waiterrel. Nagyon jól éreztem amit éreztem. Össze nem hasonlítani a kettőt. Patchareenak hívják és egy borzasztó kedves, a végtelenségig jóindulatú thai lány. Nem érzem, hogy öncélúan és kényelemből csak futtatna és utasítgatna. Rendesen felmegy a pumpám ha csak eszembe jut az előző pincérem savanyúbalkán macedón feje. Nekem is jobb a kedvem, többet beszélgetek a vendégekkel, nagyobb a munkakedvem. Nem mindig a vérgeci profizmus a lényeg. Sőt. Ezalatt a kirándulás alatt nagyon sok quebeci vendégünk volt. Tudtam hálistennek egy kicsit hetyeregni franciául. Azt mondták, nagyon jó a franciám. Én tudom, hogy nagyon rossz, de már nem adnak el. És a végtelenségig hálásak amikor megszólal valaki az ő nyelvükön.
A közérzetem jó. Sőt, átlagon felülinek mondható. A múlt héthez képest mindenképp amikor egy kicsit meg voltam fázva, állandóan fáradt voltam, fájtak a lábaim és mindent és mindenkit utáltam. Túl vagyok rajta hálisten'. Jókat eszem, jókat iszom.. a többinek is eljön az ideje. Ha már a kajánál tartunk. Éva, nem látok bele, hogy hogy készítik a kajákat. Most kimondottan receptekre gondolok. Viszont sikerült egy részletes menüleírást kapnom, ahol minden de minden, az utolsó csepp szószig meg van magyarázva. Hogy mi micsoda. Ennek nagyon örültem. Nagyon más ízek vannak mint az otthoni vendéglőkben. És ez a különféle szószoknak, fűszereknek köszönhető. A gasztronómiát én is egy végtelen csodának tartom. Ez is egy ok amiért szívesen dolgozom az étteremben. Sok garnélát, homárt és tengeri mütyüröket eszem (ezekhez otthon nem igazán fűlt a fogam). Vagy lazac és különféle halak. De a szteak, bélszín, disznóoldalas, tarja és kacsa is állandó terítéken vannak. Csirkét szinte soha nem eszem. Ezek meg vannak matyukálva rendesen. Általában kevés a köret. Többnyire sima párolt zöldség, max egy - két szelet krumpli. Viszont esznek egy - két előételt, plusz leves, plusz saláta. A végén desszert és kialakul. Én általában két főfogást mentek el magamnak (a Bar Waiternek is hozok valamit, ő cserébe hozza a sört; ez mind fekete biznisz, ezért akár haza is küldhetnének - nem érdekel). Az indiai vendégeknek mindig van valami indiai. Kiváló. A curry szinte mindenben. Basztatják is őket, hogy curryszagúak. Az ázsiaiakat meg azért gúnyolják, mert többnyire kézzel esznek (itt nájlon kesztyűvel, otthon anélkül). De ez nekem igazából tetszik. Sokszor én is azt érzem, hogy jó azt a darab húst kézzel megfogni. Mint amikor elmész kirándulni és nem igazán szarakodsz, hogy hogyan tudjál minél szalonképesebben enni, hanem a kaja és az evés a lényeg. Egyszer kérdem tőlük, hogy ti otthon soha nem használtok evőeszközt? Van nekünk is minden, de többnyire a vendégek használják - és ezen nagyon jól szórakoznak. Mindennel rizs. Vagy inkább rizs mindennel. Kis gumókat gyúrnak az öt újjukkal és lapátolják befele. Az indonézekkel jól kijövök. Főleg a balinézekkel. Szerintem ők is bírnak mert érzik, hogy nem nézem le őket. Főleg a balinézekről meg a thaiokról érzem, hogy általában véve jóindulatúak. Az indiaiak nagy csalódás volt. Élt a fejemben egy ilyen szelíd, Ghandi arcú, nem bántjuk a teheneket ember archetípusa. Ehhez képest ordítozó, akarnok, valami nem oké velük tipusú emberek vannak körülöttem. Ehhez a gondolathoz ismét muszáj hozzátennem. Kivételek mindig vannak.

Megjött a bicskám! Aki ismer, az tudja menyire tudok örülni ezeknek az apró baromságoknak. Lehet, hogy ez nem egy jó tulajdonság, de néhány tárgyamhoz nagyon kötődöm. Persze attól még simán elveszítem őket. Ez a másik rossz tulajdonságom.

A múlt cruise a lehető legjobban sikerült. Sokkal rosszabbul is sikerülhetett volna hiszen az Earl hurrikán elől menekültünk, vagy kerülgettük nem tudom. De az a lényeg, hogy nem mentünk Nassauba hanem egy nappal hamarabb érkeztünk New Yorkba. Ez azt jelentette, hogy a szokásos nyolc óra helyett huszonhatot töltöttünk NY - ban. Nagyon megérte. Elmentünk E.-val, az ő javaslatára, az Amerikai Természettörténeti Múzeumba (American Museum of Natural History), ami a világ egyik leghíresebb múzeuma. Itt játszódik egy állítólag ismert film (Night in the museum), amit én nem láttam. Egy hét se elég rá, hát még egy délután. Vágtattunk át a termeken és igazából csak kapkodtuk a fejünket, hogy te jóisten... ez is meg, ez is, meg még az is... A világ minden kontinenséről, egészen a legrégebb időkig visszamenőleg mindenféle anyagot találunk. Polinézia, Amazónia, Észak-Amerikai indiánok, eszkimók, afrikai őslakosok. Életnagyságú babák életszerű helyzetekben, autentikus viseletekben, fegyverekkel, mindenféle tárgyakkal, lehetetlen lenne felsorolni. Hatalmas kedvem kerekedett antropológiát tanulni. A kedvencem volt egy olyan pavilon (sok kedvencem volt egyébként) amelyik nemtudommilyen Dél-Amerikai törzs szeánszát eleveníti meg. Abból áll a történet, hogy nagyon sok sörszerű alkoholos folyadékot, isznak és aztán kihányják, hogy még többet tudjanak inni és közben mindenki mindenkivel. Hasonló dolgokat műveltek a görögök sok százezer kilométerre a bacchanáliákon. Anélkül hogy megegyeztek volna. Egy kukkot se szóljon senki, hogy a mai világ így meg úgy, meg hogy bezzeg a mi időnkben. Engem a dinoszauruszok soha nem nyűgöztek le. Nem tudom miért. A Jurassic Parktól se tojtam be anno. Dinoszauruszos részlegünk is volt. Csak álltam mint a székely a zsiráf előtt az állatkertben. Márpedig ilyen állat nincs! Na jó... Lehet hogy volt. Volt egy univerzumos rész galaxisokkal , meteoritokkal, kőzetekkel. Gyönyörű dolgokat látttam de ez sem igazán az én világom. Ami viszont nagyon bejött a preparált állatok pavilonja, szintén kontinensenként váltakozva. Próbáltak természetes környezetet imitálni és azokba helyezni az állatokat. Tükrökkel, fényekkel, festményekkel, többnyire jól sikerültek. Kedvenceim az Észak-Amerikai állatok voltak. Az alaszkai barna medve, a havas hajnali tájban vágtázó farkasok, a bölények, a grizzlyk. Ezek az állatok olyan fenségesek voltak. Olyan érzése volt az embernek amint elnézte őket, hogy egyszerűen nem lehet őket nem tisztelni. Ha kultúr, etno és társadalomtörténetnél antropológus, itt vadász szerettem volna lenni. És érdekes mód azon gondolkodtam, hogy le tudnék-e teríteni egy-egy ilyen teremtményt. Nem voltam benne biztos. Tényleg megilletődtem ezeknek az állatoknak a nagyszerűségétől. Nem is akartam ezt az érzést a Gift Shoppal mérgezni, éppen ezért gyorsan elhagytam a múzeumot.
Most ez nagyképűen hangzik, pedig tényleg nem úgy mondom. Ha New Yorkban jártok, ne hagyjátok ki. Egészen biztos vagyok benne, hogy nektek más dolgok fognak tetszeni. Nekem is borzasztó sokminden volt ami bejött, de lehetetlenség lenne mindent felsorolni.

Este meló után Time Square. A hurrikánnak köszönhetően belekóstoltam egy kis késő Péntek esti NY-ba. Próbáltam elképzelni milyen lehet itt a Szilveszter. Amit minden Újévkor látunk a híradóban. Asszem megelégedtem ezzel a fény, reklám és plakátdömpinggel amiben most volt részem.

A kikötő mellett van egy Hustler Club nevezetű hely. Hát úgy elsétáltam mellette, hogy vajon mi lehet ez. Nem sikerült eldönteni, hogy kupi vagy csak sima striptease bar. Na mindegy gondolom, ez már úgyse derül ki hiszen mi úgyse vagyunk itt soha este, amikor nyit. Erre mit ad Isten! Hazafele a központból szépen bementem. Striptease bar. Szerettem volna úgy bemenni, hogy lehetőleg ne találkozzak semmiféle crew member-rel. Nem mintha nem vállalnám, hogy én bemegyek egy ilyen helyre, de minek reklámozni. Jóformán be se érkezek a helyiségbe egy nagy csoport indonéz vigyorogva integet az első sorból. Na mondom jól van... otthon vagyunk. Egyébként semmi extra. Drága és semmi extra. A kolozsvári Moon Light százszor zsebretette minden szempontból. Be is zárták mert a hatóságok és más fontos ''szervek'' gyakran jártak oda ''kikapcsolódni''. Rá pár napra kérdi egy szakács, hogy ''na hogy tetszett a Hustler?'' Hát mondom, semmi extra. Ááá szerinte se. Menjek inkább Miamiban el. Ott aztán... Ladies from Cuba, Columbia, Venezuela... amerre csak nézel ''pussy..pussy''. Jól van haver. Majd ha élünk, akkor oda is elmegyünk.

Néha attól félek, hogy elhülyülök. Ezt már kifejtettem. Valamelyik nap iszonyatosan felhúzott a Miss Bacchus Dining Room. Így neveztem el hoszteszünket akiről már írtam. Egyébként végképp és végleg kiesett az érdeklődési körömből. A Maitre' D - n kívűl senkivel nem lehet látni vagy nagyritkán beszélgetni. Azt találta mondani, hogy terítsem én is újra az asztalokat, mert az az én dolgom is, egyébként járkálok körbe-körbe és nem csinálok semmit. Se főnököm, se ingem, se gatyám, se semmim. Hogy jön ő ahhoz, engem dirigáljon, kioktasson, utasítson? Nagyon felhúzta az agyamat. Erre lemegyek a konyhába és azon kaptam össze egy indonézzal, hogy kié legyen a rákfasírt. Ki volt ott előbb? Mondogattuk egymásnak a magunkét gyakorlatilag mint a gyerekek. Visszafele a lépcsőn meg ledöbbentem, hogy hova süllyedtem. Hagyom magam egy hülye picsától felhúzni és kondásszinten leállok vitatkozni. Ez nem jó. Amíg ezeket észereveszem és képes vagyok kívűlről látni, szerintem nem lehet baj. Szintén ezekhez a félelmekhez kötődik szerintem a ma délutáni álmom. Egy szűk gyárfolyosón kellett áthaladjak. Egyértelmű volt, hogy hajó: a padló, a színek, a szagok, a hangulat. Kétoldalt gépek amelyek hangosan és zajosan működnek, kattognak borzasztó közel egymáshoz. Ezen a szűk folyosón kell áthaladjak és nagyon félek attól, hogy egy gépkar vagy egy szíj elkapja valamelyik ruhadarabomat és beránt. Világos mint a nap. Az álmok fontosak és nem hazudnak.