Kedves Barátaim...
Igen, már nagyon rég nem jelentkeztem és valószínűleg ezután is ritkábbak lesznek a bejegyzéseim. Megmagyarázom. Most már olyan szinten normális számomra, hogy itt vagyok és ezt csinálom, hogy nem igazán érzem benne a közölnivalót. Szavalóversenyre is akkor mentem, ha el akartam valamit mondani a világnak :) Szóval lehet, hogy ezek a dolgok onnan nézve nagyon érdekesek, de innen szinte már egyáltalán. Ahogy nektek sem annyira érdekes, hogy elmentek bevásárolni, meg ismerősökkel találkoztok és hétvégére különféle programokat szerveztek már nekem se jelent semmi újdonságot a mindennapok rutinja. Persze az utóbbi időben azért történtek dolgok. Íme néhány...
Vége a mexikói cruiseoknak. Egyfelől már jó, mert kicsit kezdtem unni, másfelől meg szinte mindegy volt. Puerto Vallarta – t nagyon szerettem, de Cabo San Lucas – ban is viszonylag jól elvoltam. Jókat sétáltam, nyomtam a mexikói kajának minden verzióját, közben nagyokat beszélgettem anyámékkal és egy – egy baráttal akit sikerült elkapni skypeon. Sok lehetőség kirándulásokra nem volt vagy igazából semmi nem izgatott. Egy túrára ráharaptam, de elbénáztam és nem volt szabadom az utolsó Cabo – n amikor elmehettem volna, így marad a következő szerződésre.
Közben ismét servert váltottam, pontosabban váltottak. Az indiai Lavendra. Egyszer már írtam arról, hogy az indiaiakban csalódtam pontosabban hamis képzetem volt róluk. No.. Lavendra egy roppant alázatos, türelmes, szerény és jóindulatúnak kinéző indiai. Így képzelek én el egy indiait. VIP szekción dolgozunk. Ebben a cuise – ban a Disney elnökének a testvérét és családját szolgáljuk. Az előzőben Kalifornia és egyben Amerika egyik legismertebb borászát... Egyelőre megfelel. A Chapellet család (ők a borászok) egyetlen egyszer jött le vacsorázni és kifizette az egész kirándulásért járó szervízdíjat. Sajnos csak hárman voltak. Az azelőtti úton volt egy kanadai család. Nagyon jó modorúaknak tűntek, tanárok voltak a szülők, roppant aranyos, bájos kislányok... Utolsó este nem jelentek meg és egy fityinget se fizettek. Addig minden áldott este teljes létszámban, persze késve reprezentálták magukat. Sajnos hatan voltak. Ez a része továbbra is ingadozó de eddig úgy néz ki, hogy fogja ütni a széle a hosszát a dolgoknak.
Közben hat nap alatt LA – ből, San Francisco – n és Victoria – n át megérkeztünk Vancouverbe. Mindhárom város SZUPER. San Francisco teljesen a szívembe lopta magát. Sajnos nagyon sok időm nem volt. Alcatrazba nem volt időm elmenni, a Chinatown - ban minden bezárt már mire ki tudtam menni... De, Felipevel (előző pincérem) betaxiztunk a belvárosba a híres dombokon keresztül, ott egy nagyot sétáltunk, közben megittunk egy – két sört és két állomást mentünk a híres villamossal. Végezetül találtunk egy szuper ír kocsmát és előzene mellett, Music Pub – os fílinggel, százszor jobb sör (mint a MP - os) társaságában gyönyörűen berugtunk. Olyannyira, hogy reggel mielőtt felébredtem volna, tudatosult bennem, hogy kocsmában a szék karján hagytam a fényképezőgépemet. Elkezdett kattogni az agyam az opciók között. Egy - visszataxizni és ha zárva van a bolt, üzenetet hagyni a vancouveri postacímmel, kettő - internetet keresni, a kocsma tel. megkeresni és később felhívni... stb. Azt hiszem, hogy még félálomban a taxinál maradtam és már kezdtem nekiveselkedni a felkelésnek meg a készülődésnek amikor látom, hogy ott az ágy végében a drága. Smithwick Ale..., ezt ittuk. Csak ajánlani tudom mindenkinek.
A következő stáció Victoria. Először tettem a lábam kanadai földre. Nagyon szimpatikus hely. Lehet, hogy hosszú távon unalmas lenne, de prima vista – ra nehezen lehetne jobb helyet elképzelni akár egy lakópark láttán is. Ott a tenger, kellemesen hűvös van, szuper parkok és egyben rengeteg zöld övezet, aranyos boltok, jó ízlésű kocsmák... Tovább is van, mondjam még? Perszehogy ilyenkor az ember agya kattog, hogy mihez tudna itt kezdeni? Vagy akárhol... Főleg ha nem ért semmihez. Megnyugtattak a kanadai vendégeim, hogy itt csak akarni kell és biztos sikerül. Hisz két évig a kanadai kormány támogat (pénzzel, lakással), a következő két évben a helyi önkormányzat támogat. Négy év alatt csak összehozol valamit. Egy másik vendég meg arra a felvetésre, hogy diploma, meg orvos, meg mérnök, simán azt mondta, hogy el kell felejteni mert nagyon sok továbbképzéssel és különbözeti vizsgával jár. Jó vízszerelő, jó gázszerelő, jó kőműves rengeteg, de rengeteget kereshet. Egyelőre nem szeretnék idejönni, csak eszmefuttatok :)))
Vanvouver jóval kozmopolitább de a sok felhőkarcolót gyönyörűen balanszírozzák a virágzó fák. Déli órában lehető legnagyobb csúcsforgalomban semmi tülekedés, nyugalom van, nyoma sincs a rengeteg autónak és tiszta rendezett minden akár egy patika.
Ezután Vancouver lesz a homeport. Minden kedden innen indulunk Alaszkába és ide jövünk vissza, ALASZKÁBÓL. Azért hangsúlyozom, mert beleszerettem.
Hófödte hegycsúcsok amerre a szem ellát, fenyvesek, sziklák, szűk csatornák, sasok, medvék, bálnák, jégdarabokon nyújtózó fókák, igazi érintetlen természet. Néha tényleg annyira szép minden, hogy szinte sírhatnékja támad az embernek. Kamerával fényképezőgéppel lehetetlen visszaadni azt a végtelenséget ami itt honol. Tracy Arm fjord, Skagway, Juneau, Ketchikan kikötőket járjuk. Mindenhol rengeteg a lehetőség különböző kirándulásokra. Ezek meglehetősen borsosak, de megéri..