Három hete zsinórban kevesebbet fizetnek a vendégeim mint amennyi járna. A hajó nincs tele. Rossz napok járnak. Mihez képest rossz? A Disney – hez meg az eddigiekhez. Túl vagyok már az ideges meg a lehangolt részén a dolgoknak és próbálom az otthoni viszonyokhoz mérni az anyagiakat és akkor mindjárt jobb színben tűnik fel minden. Ez se túl rózsás... főleg otthoni szempontból... Na szóval, latinók. Másod, harmadgenerációs latinók, ilyen – olyan dél – amerikai, de főleg mexikói felmenőkkel... Katasztrófák. De miért? Amerikában nőttek fel, ismerik a rendszert. Mégse fizetnek. Csipettónik.. (olcsó, értéktelen, vacak kategóriájú vendég - Disney szleng). Kivéve akik echte mexikóiak vagy más dél – amerikai országból valók. Ezek szegény országok és akinek van pénze repjegyre meg a kirándulásra, azoknak általában a borravalónkra is futja. Ezek után lehetőleg közép és felsőosztálybeli amerikaiakat szeretnék kiszolgálni. Fehéreket. Azért, mert az esetek 95 % - ban fizetnek. A többiekről sajnos ez nem mondható el. Azért ilyen szar a helyzet, mert be vannak rezelve a mexikói bűnözéstől. Mindenféle mendemonda terjeng, életbiztosítást nem köthetnek a Mexikói utakhoz, ennélfogva szinte csak az alja jön. Mexikó tényleg veszélyes ország de azok a kikötők ahol mi járunk viszonylag biztonságosak. Egy este viszont majd' leestem az ágyból amikor a BBC egy cabo san lucasi áruházi lövöldözésről számolt be. De ha már itt tartunk, jó párszor láthattunk amerikai ámokfutókat is, vagy norvégot például akik okkal ok nélkül kaszabolták az embereket.
Szuper asszisztensem van. Egy olasz kis csaj, úgy hívják, hogy Albachiera. Szó szerint kicsi, de eleven, gyors. Hálistennek. Legalább ez OK. Voltak kis nézeteltéréseink az elején de aztán szépen egymásra hangolódtunk és megtanultunk jól összedolgozni. Én vagyok a pincér, én vagyok a felelős az állomásért. Elsősorban partnerek vagyunk, de mivel új alkalmazottról van szó irányítani kell. Kicsit a végén mintha el is bízta volna magát. A második ültetésnél ugye nem vagyunk tele. Lazázik. Ezt mondjuk elnézem, mert az elsőnél meg rendesen végzi a dolgát. Na egy szó mint száz most már van egy jó kis tiger – em.
Mielőtt Albaval elkezdtem dolgozni vagy két hetet voltam angol csajjal. Klaudia mintha más bolygóról érkezett volna. Teljesen lassú volt, megmondta, hogy igazából őt ezt az egész nem érdekli. Neki pénz kell meg nem is tudja mit akar az életével. Valahogy megcsináltuk a dolgokat de isten ments... Erre fel mit ad Isten? Minden cruise első vacsorája elején kiteszik a ''próbatáblára'' a beosztást, az órarendet, ki melyik állomáson dolgozik és kivel. Azt látom, hogy Albat elhelyezték és visszaadták Klaudiát. Azta... Teljesen kiborultam. Utólag megtudtam, hogy Alba kért egy jobb állomást, jobb vendégeket. Nem baj. Két három nap után belenyugodtam, valahogy megleszünk. Klaudia viszont nem volt velem boldog. Az én hibám, hisz ugyanazt vártam el tőle mint az előző aszisztensemtől. De Klaudia viszont más. Láttam, hogy iparkodik de nem tud olyan gyors lenni. Sebaj gondoltam, változtatunk a ritmuson és megleszünk valahogy. Utálok a főnökhöz menni, hogy nekem ez nem jó, én ezt nem szeretem, satöbbi. Próbálom a dolgokat megoldani magunk között. De szerintem Klaudia ment, mert a következő héten megint más asszisztenssel dolgoztam. Christian – Chile. Ő se boldog mert már lassan négy éve itt van és nekem asszisztensem aki még csak most leszek egy éves a Disney – nél. Ezt én szépen elmondtam neki, hogy ez csakis tőle függ. Ugyanis emlékszem amikor azt mondta volt, hogy ő asszisztens akar maradni, meg fel akar mondani, meg mindent akar csak ezt nem. Ő se tudja mit akar kezdeni magával. Itt van, nehezére esik amit csinál és boldogtalan. Ezen kicsit mosolyogtam. Nem kell ahhoz színésznek lenni, hogy így érezzen az ember. Viszont a dolgát kisújjból kirázza. Úgyhogy most együtt dolgozunk Christiannal, aztán meglátjuk. Állítólag decemberben lassan kezdődik a szezon és nekünk is több vendégünk lesz. Hálistennek, mert nekem folyton az az érzésem, hogy az én állomásom (60 – 62) kicsit mindig üresebb mint a többi. Thanksgiving – re teljesen tele vagyunk. De azért gondolkodom, hogy beszéljek Harry – vel, adjon egy másik ''station'' – t.