Nemsokára megyek haza. Azt cruise – t amiben benne vagyunk nem számoljuk. Így mindig kevesebbet mondunk még akkor is ha csak éppen elkezdtük. Kettő darab hetem van hátra és akkor is kibírom ha fát vágnak a hátamon. Lefogytam. Kicsit lötyög rajtam a nadrág ami passzent volt amikor jöttem. Nem értem miért hisz a Carnivalnál meghíztam pedig a Crew Mess - es kaja gyengébb volt. De a morálom jó és ez a lényeg.
Láthattátok a képeket a skagwayi vonatozásról illetve a ketchikani repülőzésről. Erről csináltam egy videos összeállítást is. Ha hazamegyek, felpakolom a youtube – ra. Sokat nem akarok áradozni ezekről, azt hiszem a képek önmagukért beszélnek.
A második hetemet taposom mint server. Előléptettek gyerekek! Ez úgy volt, hogy egy nap szól Harry, a Restaurant Manager, hogy ma este be kellene ugrani. Mondom OK. Közben lelkileg felkészítettem magam az esti stresszbombára. Erre mit ad Isten? Mégse. Nézem a listát, ugyancsak asszisztens. Hoztak egy srácot a Palo – ból. Semmi gond gondolom magamban, mindennek eljön az ideje. Aztán rá egy – két hétre én szóltam Harry – nek, hogy ha visszajövök, felszolgálóként szeretnék kezdeni. Mondta, hogy semmi gond, Kedden beállhatok a táncba. Már ismerem magam, majd szétrobbantam a feszültségtől, rohantam mint egy futóbolond vagy három napig. Jópárszor összekevertem a rendeléseket, sokszor elfelejtettem valamit, azért vissza kellett rohanni a konyhába, ez persze plusz stresszt és feszültséget eredményezett... De summa summárum túl vagyok rajta. Ráadásul nem lett rossz a visszajelzés a vendégek részéről se. Jól sejtettem, hogy ezeknek az embereknek nem a szerviz a lényeg, hanem a személyiség és a szórakoztatás. Azzal pedig nincs baj, ''hisz tehetség az van'' mondta Tyuki másodéves színihallgatóként. Már cruise vége fele elég jól kezeltem a station – t ahhoz, hogy ezen a héten a tanuló (16 emberes) – ről átpakoljanak egy nagyobbra (18 – as). Itt is fuldoklok még egy kicsit, de majd belejövök.