A blogoldal címe carnivalos. Ez is fog maradni annak ellenére, hogy már más cégnél vagyok. Szp már panaszkodott, hogy neki a reader - jében már ez van bejegyezve és ne mind váltogassam. Nekem sincs sok időm meg kedvem se, hogy most újat fabrikáljak. Megyünk ezzel tovább. Sajnos a hajóról nem tudok posztolni hisz minden blogos oldal le van tiltva, így elképzelhető, hogy ritkábbak lesznek a bejegyzések mint az átlagos kéthetente egy.
Arra ami eddig történt velem, az utazási és a szállási hercehurcát leszámítva, nem lehet panaszom. És azt is mondhatom, hogy a Disney – re nem lehet panaszom. Az egész Disney Cruise Lines nagyon fiatal. Mindössze tizennkét éves. Rettenetesen büszkék arra, hogy ők a Disney és az ''más mint a többi''. Mikor először beszéltek erről, csak legyintettem. Most már nem legyintek. A hajózási társaság az egész Disney birodalomnak egy kis szeletkéje. A birodalom pedig filmstúdiók, Disney parkok, média és most már a hajózás is. És egyre nő. Még Walt Disney mondta volt, hogy nem szabad elfelejteni, hogy ''az egész egy egérrel kezdődött''. Miki egér most is a totem figurája az egész Disney világnak. Szóval elkezdődött az egész a rajzfilmmel. Mi több a legelső olyan filmmel ahol a figura mozgása szimmetrikus volt a hangokkal. Ez volt a forradalom. Később egész estés színes rajzfilm. A Hófehérke. Később természetfilmek, játékfilmek, aztán ABC, Disney parkok (Kalifornia, Florida, Hong Kong, Párizs, stb), Disney Cruise Line és ezen belül új hajók.
Minden új alkalmazott rész vesz az orlandoi Disneylandban egy két napos tréningen ahol felvázolják a cég történetét, filozófiáját. Csak ezután száll fel az emberünk a hajójára ahol tovább folytatódnak a különböző szakmai és biztonsági tréningek. Továbbá esténként az étteremben megfigyelünk. ''We are shadowing''. Ez nagyon hasznos, mert amikor kikerül az ember a placcra akkor már van halvány fogalma, hogy körülbelül mi történik. Most ennek a folyamatnak a kellős közepén vagyok.
De vissza kicsit Disneylandhez. Amint írtam lett egy full szabadnapom mielőtt felszálltam. Ezalatt szétnéztem egy kicsit Disneylandban. Persze hogy egy nap messze nem elég, de mégis. Az állatparkban voltam és a központban. Igazából ez az egész egy parkgyűjtemény. Pl. Animal Kingdom, Wonderland, Golf Resort, Beach Resort, Polinesian resort, Pop center, Old Key West és még nagyon sok. Ezen nagyon meglepődtem, mert ezek szerint Key West számukra is egy speciális hely ha megcsinálták miniatűrben. Mindegyik park tele étteremmel, szállási és rengeteg szórakozási lehetőséggel. Lehet nem idézem a parkok neveit pontosan, nem is ez a lényeg. A másik meglepetés egy hatalmas Cirque du Soleil sátor a központban. Minden Disney alkalmazott kap egy kártyát amivel igazolja magát, hogy a cég alkalmazottja és Disneyland területén (bárhol a világon) jó kis kedvezményei vannak. Pl. a Cirque du Soleil előadásra 50 %. Gyorsan vettem is jegyet mindössze 50 dollárért. Előadás közben azon morfondíroztam, hogy nem egészen két hete SzP – vel és Istvánnal azon filozofáltunk, hogy már unalmasok meg mennyire egy lére mennek az előadások, meg ilyenek. Azért nem volt rossz megnézni.
Vasárnap reggel ötkor indulás Port Canevaral – ba a hajóra. Itt aztán egyik meglepetés ért a másik után, többnyire jó értelemben. Elsősorban nem nyomtak be dolgozni első nap mint a legtöbb társaságnál. Amint mondtam, gyakorlatilag két cruise – t (négy napos kirándulásaink lévén, ez egy hét) csak tréningezünk meg figyelünk. Ezalatt nekünk újoncoknak meg kell néznünk az előadásokat, egyszer elmegyünk az egyik étterembe testületileg ebédelni, és a fontosabb eseményeken (pl. sail away party, kalóz party) szinte vendégként veszünk részt. Kaptunk kezdőcsomagot, mindenkinek dugóhúzó, jegyzetfüzet, két céglogós toll, az egész munkaköri leírást tartalmazó könyv, órarend, öltözködési útmutató (van vagy nyolc kosztüm). Rendesen azt érzem, hogy a cég engem ezekkel megtisztel. Nagyon okos dolgok ezek mert nem kerülnek sokba és te is startból másképp állsz hozzá a munkaadódhoz. Nem fogok folyton a Carnivalra visszatérni meg újjal mutogatni, de néha muszáj lesz. Ott szinte minden más volt. Mindenki azzal riogatott, hogy mennyire szigorú. Igen, nagyon könnyen kirughatnak, de azt hiszem, hogy ha kőkeményen le vannak fektetve a szabályok, a szabályok betartásához meg vannak adva a feltételek akkor nem annyire nehéz az élet. Most néhány dolog amin nagyon meglepődtem: ha a lakótársad beleegyezik szabad a kabinban cigarettázni és a Crew Mess mellett van egy dohányzó is, nincs külön Staff Mess és Crew Mess. Csak Crew Mess van. Officer's Mess az van de az sem á la carte hanem szintén büfé. Csak a ''Guest Area'' - ban kell a kitűzőt hordani. Tehát a Crew Bar – ban, folyosón simán lehet anélkül lézengeni. Amit rettenetesen komolyan vesznek az a pontosság, a pia és a drog. Ugye a droggal nem lehet játszani, a piával azt látom, hogy itt is ki – ki rúgnak a hámból az emberek. Fő, hogy legyél idejében a munkahelyeden és legyél munkaképes. Különösebb bántódásod nem eshet. Leszűrve azt amit eddig láttam, bátran merem ajánlani mindenkinek a Disney – t. És hogy elkezdd a munkát, nem kell az a rohadt nagy tapasztalat, hiszen minden szépen el van magyarázva és meg van mutatva. Pl. egy cseh lány soha nem dolgozott étteremben és most úgyanúgy kezdi mint én. Van egy kis helyzetelőnyöm, de istenigazából az elhanyagolható. Ja és amit nem mondtam, a Crew Mess – ben a kaja nagyon jó.

Szintén a különbségek felsorolásával folytatom. Például itt nem kötelező a heti ágyneműcsere meg az aláírás. Cseréled mikor akarod. A cég mossa az egyenruhákat. Mész leadod a koszost és veszed is fel ugyanabban a méretben a tisztát. Kabininspekció minden héten van, de ha valaki a szobában éjszakás, akkor azt a kabint nem bántják, hisz tudják, hogy az illető alszik és nem zavarják. Ez is mindenképp egyfajta tisztelet jele. A clock in és clock out is be van tartva. Tehát ha valaki hamarabb befejezi az étteremben akkor nem megy el, hanem segít azoknak akiknek a vedégeik késve jöttek és nincs még meg (persze lógósok, megúszók itt is vannak). Hogy legkésőbb 11 – kor mindenki el tudjon menni. Továbbá ha valaki reggeli után ebédre is dolgozik muszáj elmennie egy adott órában, hogy legyen meg a megfelelő szünetje. Akiknek pedig lunch off – juk van, azok terítenek ebédre és zárják be az éttermet. Nagyon ügyelnek a munkaidő betartására, de tőled is elvárják, hogy ne felejts el ki meg be klokkolni. Ha egy hónap alatt hatszor rontasz, fegyelmi jár. Nem szabad elveszítened ruhadarobot. Nem kapsz mást. Pl. egy csokornyakkendőt. A Carnivalnal legalább négyet veszítettem el. Itt is majdnem elment egy, mert leadtam a koszos zakónak a belső zsebében. Megyek a ruhatárba, mondom mi van... kaphatok – e újat? Ááá '' You can not loose the company's property''. Szépen kesztyűt adtak és ki kellett keresnem a nyakkendőmet. Már kihullott a zsebből és ott volt a koszos rongyok között. A pincéreknek egyforma az egyenruhájuk. Mindenki egyforma, csak a funkciók különböznek. Pontosabban a feladatok. Itt a pincér hozza be a kaját a konyhából. Az asszisztens csak kenyér, vaj, víz, italok (a bárból is), besegíthet a letakarításba és az újraterítésbe. Kábé ezeket kell csinálni. Egyszerű. Nem cipekedek mint egy málhás szamár és nem szedem szét az idegeimet, ha nincs meg a well done. Ez is fair szerintem, hisz a pincér többet keres mint én. Akkor értelemszerűen izzadjon is többet. Hisz ehhez a munkához valljuk be, nem kell főiskola. Ezek az információk többnyire azoknak érdekesek akik már dolgoztak hajón és értik miről beszélek. Meg össze is tudják hasonlítani a dolgokat.
Sziget. Nekünk is van magánszigetünk. Összehasonlíthatatlanul könnyebb mint a Carnival szigete, a Half Moon Cay. Nem zabálógépeket képzeljetek el hanem családokat. Nyugodtan sétálgatnak, hisz hosszabb ideig van nyitva a büfé. Tehát nem tapossák egymást agyon a hamburgerért. A hajó is ki tud kötni, hisz építettek mólót. Nem kell csónakáztatni minden szart. Meg gyorsabb is. És akkor ha már a vendégeknél tartunk. Mivel a kirándulások drágábbak a vendégek is jobb minőségűek. Ide is vegyül azért konkoly de nem vészes. Persze itt is panaszkodnak, a régiek nyavalyognak, hogy mennyire romlik és ez régen nem ilyen volt, meg stb. Biztos igazuk van de én nem győzöm őket nyugtatni ez JÓ. Nyugi, vannak sokkal rosszabb helyek. Fekete vendégeink alig vannak. Ez is mutatja, hogy az afro - amerikaiak nem éppen a társadalmi ranglétra topján helyezkednek el. Nem is akarom ezt tovább feszegetni, mert még belebonyolódok és azt meg minek :). Eddig egyetlen dolog van ami jobban tetszett a Carnivalnal. Az pedig a kaja az étteremben. Ezen elhűltem, mert arra számítottam, hogy hű aztán itt micsoda lacikonyha lesz. Ehhez képest szerintem a kaja az étteremben sokkal rosszabb mint a Carnivalon. Egy holland a chef. Különben a konyhán sok az európai. Nem csak kelet-európai. Angol, francia, holland. De a pincérbagázsban is vannak angolok, franciák, spanyolok. Ezen elhűltem. De vissza a kajához. Kinézetre is jobbak voltak a Carnivalos fogások. Hiába, lehet mégiscsak az indiaiak a legjobbak.
Még egy dolog: a Carnivalnal ingyen volt a cipő. Itt meg kell venni. Ott meg mondjuk az uniformist kellett megvenni úgyhogy ebben is csak 1 -1.

Jaj Istenem! Most aztán tényleg azt se tudom, hogy hol kezdjem. Pedig csak másfél hónap telt el mióta elköszöntem. Mielőtt belecsapnék a levesbe egy pár szó úgy általában. Szóval hazajöttem, rengeteget pihentem, sétáltam, ettem és egy kicsit lehet túlzásba vittem az internetet. Gyönyörű volt az ősz. Ilyenkor és nem csak ilyenkor imádom az erdőt. Jól éreztem és mondtam, hogy sokkal színesebb mint a Karib :)). Aztán mindeközben október 27 – én elmentem Brassóba a Disney interjúra. Noha az irodavezető nem sok esélyt jósolt nekem és inkább javasolta volna a januári interjút, nekem erre nem volt időm. Elég komoly túljelentkezés volt olyanokból akik már öt – hat évet lenyomtak már máshol. Nagyon rendben zajlott le. Annyit eddig leszűrtem, hogy ezeknek a cégeknek milyen emberekre pontosabban milyen álcákra van szükségük. Ezt maximálisan hoztam. Nagyon derűs, optimista, energikus, fantasztikusan kommunikáló ''keen on to do this job'' voltam. Szakmai kérdésekre nem nagyon került sor. Nem is erőltettem. Éreztem, hogy jól sikerült de a végleges pozitív válasz még váratott magára kb. egy hétig. Ezalatt nyugtalan is voltam meg nem is. A szépséghiba az egészben az volt, hogy felvettek de nem adtak kezdési időpontot. Semmilyen konkrétumot nem adtak, hogy mikorholhova, csak hogy fel vagyok véve. Gondoltam nem sietem el és időt adok magamnak. Ezalatt lazultam és mindent összevetve nagyon jól éreztem magam. De azért az agyi színfalak mögött csak kavarogtak a gondolatok (de csak nyugisan), hogy mégis mit lenne jó csinálni. Várni, átmeneti melót keresni... még a Carnivalnal is alkalmazva voltam de azt elhessegettem. Elkezdtem azzal számolni, hogy mi lesz ha csak február – április környékén tudok menni. Szóval a legjöbb opciónak tűnt átmeneti melót találni. Az első szerződés végén is egy hónap után kipihentnek éreztem magam. Írogattam egy – két emailt de ezt is minden sietség vagy görcs nélkül. Közben egy barátomtól, neki szolgálati útja lévén, kaptam egy meghívást egy egyhetes kirándulásra Moldovába. A köztársaságba, nem a mienkbe. Nagyon jól telt, majdnem elmentünk Odesszába, aztán mégse. Itt már biztos voltam, hogy nekem meló kell. Majdnem adódott egy liverpooli munka, de aztán mégse. Akadály: a magyar útlevél hiánya. Ezek szerint Anglia még mindig nem nyitotta meg a munkaerőpiacot a románoknak.Úgy döntöttem, hogy irány Párizs. Már csak azért is mert már volt egy sikertelen párizsi próbálkozásom. Gondoltam kegyenlítem a Párizs – Tyuki 1 – 0 – t. Írtam is valakinek lakás ügyben. Talán november 20 – án indultunk vissza Moldovából. Amint beérek az országba, csörög a telefonom. A brassói ügynökség, hogy mikor szeretnék menni december 1- én vagy 15 – én, ugyanis nekem van vízumom és ez elég nagy helyzetelőny a többiekkel szemben. Természetesen december elsejét mondtam.
Most december 2 van és gépen vagyok Detroit felé, ahonnan ha minden jól megy (ezt lassan ki se merem mondani, később meglátod, hogy miért) Orlando felé veszem az utamat ami a célállomás.
Szóval úgy nézett ki a helyzet, hogy tíz napom van az orvosi vizitet, szerződést, repjegyet meg minden lópikulát elrendezni. Utólag kiderült, hogy csak egy hét mert ebbe a periódusba esik az amerikai Hálaadás ünnepe, ami elvesz a szervezéstől hétvégével együtt három napot. Szem előtt tartva, hogy Romániában élünk, most se értem hogy ez hogy sikerült. De ez megér egy külön sztorit. Megpróbálom kronológikus vázlatba szedni:

orvosi vizit Brassóban; kiderül, hogy nincs rendben a szívritmusom, gond van a szisztoléval ami lehet a fáradtságtól is de mindenképp kell egy otthoni kardiológustól EKG és igazolás, hogy végezhetek fizikai munkát; az is kiderül, hogy a Disney legújabb hajójára megyek, a Dream – re és Amszterdamba kell repülnöm; közlöm velük, Budapestről szeretnék menni, rendezze a cég és a fedélzeten kiegyenlítem

két nap múlva elintézem a szív problémát; ott is csak másodszor volt jó, de megnyugtattak, hogy minden ok; mondanom se kell, hogy Brassó után az én szívem szúrt, vert, kalapált, nyomódott, minden az ég áldását csinált; tudtam, hogy fejben van az egész de nem segített


elküldöm az irodának e-mailben az EKG – t meg az igazolást, később az eredetiket is postán

Thanks Giving

kiderül, hogy nem a Dreamre megyek hanem a Wonder – ra; ennek egy kicsit örülök is mert állítólag a vadiúj hajó mindig szopás

disznóvágás előrehozva a váratlan indulás miatt; részvétel kipipálva hálistennek; sok bőr, hurka, bor, minden

a terv szerint december 1 – én repülök Pestről; november 30 – án az utazásom napján reggel 9 - kor hívnak Brassóból, hogy minden OK csak éppenséggel a cég Bukarestből foglalta a jegyet nem Pestről; délig meg kell érkezzen gyorspostán a szerződés, az eredeti orvosi meg a többi papír; csenget a postás, itt van

de mi legyen az úttal? az iroda ír a cégnek, hogy foglalják inkább Pestről; utána visszahív az iroda, hogy ajánlatosabb talán Bukarest ami biztos, hisz lehet Pestről már nem lesz hely, a válaszra délutánig kell várni és már nem lesz időm lemenni Bukarestbe és se itt nem leszek se ott (szóljatok ha elveszítettétek a fonalat:) )

legyen Bukarest! hajnali háromra a reptéren kell legyek; most délelőtt 11 van; egyetlen opció Kolozsvár – Bukarest repülő; az iroda lefoglalja a jegyet; 15 órára fuvart szervezek Kolozsvárra, közben banki utalással fizetem az irodának a repjegyet, utána emailezem az igazolast, de át kell még nézzem az iratokat amiket a postás hozott és ki kell nyomtassak valami húsz oldalt ami ma reggel érkezett e-mailen de még nem csomagoltam egy fél évre és lassan fél 2, háromkor meg indulunk

huh.. elindultunk Kolozsvárra, a reptéren nyomtató után kunyerálok hisz valami fontosat elfelejtettem kinyomtatni (csoda?); nyugodt repülés; Bukarest reptér este 8 óra

hajnali 3 becsekkolás; nem ismeri fel a gép a foglalást átküldenek a pulthoz; ott okosabbak leszünk a foglalásom vissza lett mondva még mielőtt kifizették volna;

Bar; Wi – Fi; Skype; Disney 24 Emergency Nr; a nő vonalban rettentő kedves, köti az ebet a karóhoz, hogy márpedig a foglalás érvényes menjek vissza és ha nem rendezek semmit hívjam ismét fel; vissza pulthoz a pasi köti az ebet a karóhoz, hogy nem érvényes, de fáradjak át a Lufthansahoz hátha okosabb leszek; átfáradok, ott a néni rettenetesen nem kedves és végérvényesen megerősíti, hogy nem érvényes

Bar; Wi – Fi; Skype; Disney 24 Emergency Nr; a nő vonalban ismét megerősíti, hogy nekem igenis van érvényes foglalásom de különben is ő nem a ''Ticketing'' – től van és nem tud segíteni; olyan opciói vannak, hogy 1.hazamegyek, 2. várok holnapig Bukarestben és napközben rendeznek valamit

a repülő elmegy és maradok és szép nyugodtan bóbiskolok 9 – ig; 9 – kor Bar; Wi – Fi; Skype; Brassó Protos; a nő a vonalban nagyon kedves, majdnem elájul, vele ilyen soha nem fordult elő; mi legyen – hogy legyen? gyorsan foglalnak egy másik gépet Amszterdamon és Detroiton keresztül Orlandoba a KLM – el; 10.15 kor van a gép most 9.15 és jegyzetelem a számkódot a Wi – Fi – s Barban; rohanok az Amszterdami járathoz, becsekkolok

kiderült a beszélgetés közben, hogy Pestről volt a jegyem; valamit elbénáztak, de senkire nem tudtam haragudni

Bukarestben ólmos eső pusztít (itt hadd jegyezzem meg, hogy romániában januárban is váratlanul éri a hatóságokat a tél, sőt meglepetésszerűen támad :) ); délután kettő után szállunk fel, körülbelül amikor az én Amszterdami csatlakozásom (hadd ne írjam le a rengeteg töketlenséget, szervezetlenséget és balfaszkodást amit a TAROMék lenyomtak; aki tudja tudja)

abban bízom (mert ezzel bíztattak), hogy lesz valami más ami esetleg el tud vinni Orlandoba

nem lett; már csak abban bízom, hogy lesz szállodám mert olyan rémhírek is keringtek, hogy a TAROM nem fizet ha időjárásbeli problémák miatt kell éjszakázni; lett szálloda; következő nap reggel 7.50 – kor indulunk Detroitba; a szállodában jót vacsoráztam egy román házaspárral (intermezzo) akiknek semmi bajuk nincs a magyarokkal csak nem értik miért akarunk mi mindent magyarul tanulni, szerintük Markó és az egész RMDSZ egy disznó bagázs hisz nekik soha semmi nem elég; próbáltam nekik magyarázni, hogy ez máshol hogy van, miért fontos az anyanyelvi oktatás, szerintem is rettenetesen fontos románul megtanulni, kétnyelvű táblák stb.; a nő valceai, a pasi Nagy Román Vranceaból de Bukarestben élnek amit utálnak és soha az életben nem repülnek többet a TAROMmal; hahaha; különben rendesek voltak, de tényleg

semmire nem voltam jó, nagyon jól esett egy kis alvás; reggel, a havazás és a rettenetes hideg ellenére 8 körül felszállunk

a repülés jó, kitöltögetem a szerződest és a többi papírmunkát

időben érkezünk Detroitba (10.30); a csatlatkozást (12.15) a boarding protection miatt lekésem; kapok egy stand by jegyet 14 órára; megtelik a gép, maradok; kapok egy másik stand by jegyet 17.35 – re valamint egy igazi foglalást 20 órára; akad egy utolsó hely és a 17.35. - el elrepülök

Orlandoban nagy meglepetésemre már vár a csomagom; a szállodához forgatókönyv szerint jutok el; nahát... ezt nem is értem

az elszállásoltatásnál kikerekedik a történet, hisz olyan szobát adnak ami már foglalt; húzigálom a bőröndjeimet mint egy idióta egyik helyről a másikra; majd két óra töketlenkedés után éjfél körül sikerül betennem a lábamat a szobába (amit csak arra az éjszakára adtak); amint becsapódik mögöttem a az ajtó, végigzuhanok az ágyon

másnap (dec.3) egész napos tréning; délután öt körül érek vissza a hotelbe ahol újrakezdődik a szobahercehurca; ezt már inkább nem is részletezem (a lényege, hogy az ajtó előtt várok vagy ismét húzigálom a bőrödömet mint egy idióta); kb. nyolckor jutok be az új szobámba; állítólag új programot használnak és még nem értenek rendesen az alkalmazottak hozzzá, ezért ez a rengeteg bénázás

szombat (dec.4), szabad; vasárnap hajnalban lesz az indulás a hajóra; tiszta szívből remélem, hogy az utazási – elszállásoltatási rémálomnak vége

Hirtelen ennyi. Már a hajón vagyok, de erről már a következőben.