Istenem, mennyi minden történt mióta nem írtam. Ennek sok oka van. Egyszer emlegettem, hogy belefáradtam forma a blogírásba. Noha most is kapok derült égből villámcsapás szerű köszönet emaileket, hogy milyen sokmindent megtudtak emberek a hajós életről, Disney – ről meg miegymásról. Köszönet érte és elnézést, hogy nem tudok következetesen beszámolni az eseményekről. Egyszerűen nem tudok. Szóval az egész blogírásom ilyen nyögvenyelős lett. Néha kukorékolok egyet az éterbe. Ebben legalább az a jó, hogy akkor teszem amikor jön, amikor tudok erre időt szakítani és szívesen teszem.
Vegyük az asszisztenseket és az állomásokat. Úgy cseréltem, cseréltették velem mint cigány a lovát. Most már nem is emlékszem mindegyikre meg a sorrendre sem. A lényeg, hogy szóltam a főnökömnek, hogy úgy érzem, hogy ezen az állomáson nem csinálok jó pénzt, mi lenne ha cserélnék? Ok, mondta. Következő héten átpakolt egy hátsó állomásra amelyik mindegyik étteremben a legmesszebb van a konyhától és senki nem akar ott dolgozni. Nesze neked! Teljesen kiakadtam. Az asszisztensemmel is megszívatott. Egy lassú és rendetlen fekete lánnyal kellett dolgoznom. A station – em maradt ugyanaz következő héten, de kaptam egy lassú és csúnya, másik fekete lányt. Egyik héten mit ad Isten? Látom, hogy az ő station – jére vagyok kiírva. Egyszer már írtam erről, hogy hogy néz ki a felosztás a főpincérek a menedzser és az asztalok között. Nosza gondolom magamban most milyen jó lesz nekem, végre menedzser station – en fogok dolgozni. Az az egy hét, a szerződésem talán legnagyobb szopása volt. Az első ültetésnél egy hatfős zsidó család, a másodiknál csak egy nyolcfős fekete asztal. A legjobb párosítás bakker. Csak a latinók hiányoztak a triászból. Mondanom se kell, hogy mind a két társaság nagyon kurtára szabta fizetésemet. A feketékkel nem lett volna baj, mert viszonylag egyszerű volt őket kiszolgálni. A zsidó családról jobb nem is beszélni. Rengeteget követelőztek, mindenféle seciális kaja kellett nekik (sokszor teljesen átírták a menüt), rettenetesen hamisak voltak, minden este miután elmentek az asztal és alatta úgy nézett mint egy disznóól, szóval egy csomó '' hard time'' és a végén ''no pasta''. Ilyen volt az a hetem. Utána vissza lettem pakolva a 14 – 16 – osra. A hátsó, ahol senki nem akar dolgozni. Viszont pénzügyileg itt nem csalódtam. Az előzőkhöz képest. Csak a karácsonyi cruise – ban iszkolt el egy négyfős kanadai társaság. Az semmi. Amikor viszont visszakerültem, ismét kaptam egy új alkalmazott ''tiger'' – t. Sanna Svédországból. Istenem... sokszor azt hittem lerágom a tíz körmömet vagy legalábbis rögtön megbolondulok. Szegénykém, lassú, buta, szőke és a cigitől vagy nem tudom mitől kellemetlen a lehellete. Basszam... szinte mindent egyedül csináltam. Egy üveg bort nem tudott kinyitni. Első héten szinte minden nap segítségre volt szükségem az ültetések között, hogy elő tudjuk készíteni az asztalokat a következő ültetésre. Persze ezt a vendégek is észrevették, hogy nincs a leányka a helyzet magaslatán. Beszéltek a főpincérrel aki azt javasolta, hogy írják le. Meg is tették. Kb. így nézhetett ki a comment, hogy server – fantastic, assistent server – disaster. Következő héten ismét újat kaptam, egy paysano – t. A bukaresti Dant, de erről egy kicsit később. Kezdett bennem felébredni a gyanú, hogy egyáltalán nem vagyok a a főnököm kedvence. Pedig hát... Egyszer már írtam a gsm – ről (guest satisfaction measurement). A főnököknek ez a vesszőparipájuk gsm...gsm...gsm. Ennek én rendesen meg is feleltem. Az egész csapat jól teljesített de én azt éreztem, hogy az én gsm – em egy kicsit jobb. A friendliness – em zsinórban 100% volt több héten keresztül. Jól éreztem különben mert novemberben az enyém volt a legjobb átlag. Felkerültem az employee of the month listára mint highest gsm. A másik két ember a highest sale és a manager's choice. A három közül a csapat választ. A jutalom havi egy óra late check in. Ami borzasztó jól jön. Természetesen nem én nyertem hanem egy jamaicai. A főnök válsztottja és egyben paysano – ja és fekete. Az indoklás great attitude and fantastic teamwork. Mondanom sem kell, hogy soha nem láttam vagy legalábbis nagyon ritkán az illető fickót másoknak segíteni az ültetések között. Elmennek a picsába. Elég keserű periódus volt. Tudtam, hogy a legjobb gsm – et produkálom és az állomásom kong a második ültetésnél. Elég sokat szentségeltem és végül, amint már írtam, szóltam Harrynek, hogy adjon másik állomást. Nesze neked 14 – 16, a hátsó.. Elkönyveltem, hogy én Harryvel befejeztem. Semmit nem kérek tőle ezentúl. Összeszorítom a fogam, végzem a dolgom és elmehet mindenki a picsába. A szőke leányzót se kértem hogy cserélje le. Azt mondtam magamnak, hogy megcsinálom ha beledöglök is. A gsm szar volt de legalább fizettek a vendégek. Végül amikor a vendégek megírták, hogy Sanna (a svéd szőke bomba) így meg úgy, akkor lecserélte és adta Dant. Ebben is van csel mert szabály szerint két egy nyelvet beszélő ember nem igazán dolgozhat együtt. Hogy angolul mehessen a kommunikáció munka közben. Dant se nagyon szerette Harry. Nekem jól jött mert jól dolgoztunk együtt. Szinte felüdülés volt Sanna után. Kábé két hetet dolgoztunk együtt. Azért ennyit mert utána változások következtek. Íme...
Időközben támadt egy ötletem. Egyszer nagyon rég már említettem, hogy a van a tizediken egy elit étterem a PALO. Elég nehéz bekerülni. Teljesen másképp megy a borravalós rendszerük, sokkal jobb az időbeosztásuk és Alaszkában nagyon sok pénzt kerestek. Kitaláltam, hogy oda akarok menni dolgozni. Elkértem a menüt, a borlistát és a koktélokat és szinte több mint egy hónapig magoltam ám rendesen. Szinte minden szabad percemben (ami nagyon kevés volt) ezzel foglalkoztam. Ezért se volt időm a bloggal törődni. Summa summárum megírtam a tesztet. Elsőre nem sikerült, sok kérdés volt, ami nem volt benne a ''tankönyvben'' de ezt most nem részletezem. Második nekifutásra sikerült. Kicsit más volt a teszt. Rá két hétre megtartottuk az állásinterjút a Dining Room Managerrel. Felvettek. Nagy sikerélmény volt, hisz a sok hülye olasz bort amelyekről azelőtt nem hallottam egy az egyben be kellett magolni. Soha életemben nem magoltam. Szóval bekerültem a PALO – ba. Jó volt az időzítés mert rá egy hétre már kezdtem is fent. Húúú gyerekek. Arany élet. Minden héten breakfast lunch off. Napi kb. tíz óra munka de csak két váltásban. Meló után mindannyian leülünk és jókat kajálunk. Nincs tolakodás és tömegnyomor mint általában a crew mess – ben ebben az órában. Kiváló borokkal csúsztatjuk a vacsorát. Kintről vásárolunk, de sokszor a borász hoz nekünk valamit. Oda jutottam, hogy nem érdekel a pénz. Valamennyi így is - úgy is jön és ez a tanuló periódus számomra. A cél az Alaszka. Lent nagyon sokat kell dolgozni. Fent is (PALO) pörgősebbek a vacsorák, de összehasonlítahatatlanul jobb az élet mint lent az étteremben. Meglátjuk. Minden esetre egy hetem van a vakációig és amint mondtam szinte semmi nem érdekel, minthogy a lehető legjobban érezzem magam minden téren. Egyetlen dolog ami fontos fent. Meg kell csinálni a gsm – et. Ha nem megy, küldenek le. Nincs bocsánat. Ilyen szempontból itt nem babra megy a játék. Első héten nem csináltam meg. Huszonkét kártyából tizenkilenc excellent, két very good és egy good. Így a friendlinessem csak 86% lett. Kilenvenhárom fölött kell legyen. Reméljük a legjobbakat. Még egy dolgot meg kell említenem. Hálistennek pont azelőtt mentem fel mielőtt a főnököm szabadságra ment volna. Gratulált és meg volt lepődve én pedig illedelmesen és szerényen fogadtam a gratulációit. Természetesen magamban jól a pofájába röhögtem.