A bárosok életér

ől azt hiszem már írtam az elején. Légy szíves olvass vissza. Sokkal könnyebb mint a mienk. Az igazi aranyélet akkor kezdődik amikor bartender lesz valaki. Kábé nyolc óra munka, átlag kétezer dollár fizetés, különösebben nem megerőltető meló, no special cleaning vagy legalábbis lightosabb. Viszont addig rengeteget kell rohangálni, és ha szar hajóra kerül az ember akkor nagyon nehéz pénzt csinálni. Kell nyomulni és nyomni a vendégekbe a piát, ami nem mindig a legegyszerűbb mert nagyon sokszor csak jeges vizet kérnek mert az ingyen van. Ilyen szempontból nekünk könnyebb mert senkit nem erőszakolni, hogy egyenek már egy kicsit. Néha meg egyenesen az az érzésünk, hogy egyesek nem pihenni meg kirándulni jöttek a hajóra hanem kifejezetten enni. A kaja ugyanis ingyen van. Bármilyen mennyiségben. De nem kell elkeseredni mert a barwaiterek nagy többsége (legalábbis ezen a hajón), valamivel többet keres mint mi. Mellesleg örvendek, hogy ilyen pozitív kicsengésűnek tűnik a blog. Köszönöm.

Kedves Ákos! Megértem a rajongásodat a szül

őfölded iránt. Tudok még egy-két embert akit hat ökörrel sem lehetne onnan elvonszolni. Ez szép, főleghogy Tamási óta tudjuk is nem csak érezzük, hogy miért vagyunk a világon. Nem akarlak megbántani, de nekem Komárom azért nem volt a világ közepe. És valószínűleg nem is lett volna soha. Tény, hogy fekvéséből adódóan borzasztó sok előnye van. A Vág, Holt-Vág menti sétákat és biciklizéseket nem fogom elfelejteni. Ilyen közelségben ilyen érintetlen természet nem sok helyen van. De ha jól emlékszem már ott sincs mert amikor eljöttem, akkor kezdték elcseszni a strandosítással. Józan paraszti ésszel nézve a dolgokat, egyszerű a történet: haza kell menni. Erdélyben egy elég jelentős visszaszivárgási program tapasztalható. Persze tudom, hogy a valóságban semmi de semmi nem egyértelmű és mindennek ára van. A Kis hercegben is megmondta a róka, hogy semmi nem tökéletes.

Kedves Éva és Ákos! Én asszem Koppánymonostoron vennék házat. Be lehet biciklizni a színházba és a szó szoros értelmében egy köpésnyire van a Duna. Nem elhanyagolandó szempont. Ja... sörözni is át lehet járni a Révbe....

Kedves Tami! Mi valóban nem adózunk :-). De a Carnival se adózik utánunk. Tipping position. A magyarokkal való találkozáshoz annyit még, hogy itt is volt olyan amikor egy-két udvarias mondat után nem igazán tudtuk folytatni a komunikációt. Mindig minden két emberen múlik. Semmit nem er

őltetek és ha látom, hogy nekik nincs kedvük a barátkozáshoz... Istenem, ez van. Nem vagyok megbántva, sőt még csak meg se lepődve. Viszont Viktor vajdasági, Zsanették meg felvidékiek és a határon túliak az esetek többségében hamarabb megtalálják a közös hangot. Persze ez se aranyszabály.

Most egy kicsit arról írnék, hogy mi a jó a Carnivalban. Nem annyira szigorú mint egy jobb társaság. Ha kicsit borostás vagy és mondjuk öt-tíz percet késtél nem történik szinte semmi. Jobb helyeken ez nem így van. Ott már elég komoly ''banana''-t lehet kapni az ilyesmikért. Figyelembe veszik a kapcsolatigényeket. Úgy értem ha valaki a párjával akar dolgozni akkor úgy intézik, hogy ha csak egy lehet

őség van rá, egy hajóra kerülhessenek. Akkor is ha különböző területen dolgoznak. A párok részére külön kabinok vannak.

Tevékenységek vannak szervezve. Például Laser Tag. Ez olyan mint a Paint Ball, csak éppen lézerrel. A színházban (nem tudom minek nevezzem azt a helyet a showm

űsorok mennek mert nem kimondottan színház) két csapat a földön kúszva, rohangálva egymásra lövöldözik. Jó buli. Ping-pong bajnokságok vannak szervezve. Azt hittem hogy nem játszom rosszul. Ezt most is így gondolom, de eléggé meglepődtem amikor két ázsiai és egy szerb gyerek is szarrá vert. De én is szarrá vertem egy pár ázsiait, egy pár oroszt meg egy románt. Na ezt jól megfogalmaztam. Darts versenyek is vannak rendezve. Hetente kell ágyneműt cserélni. Mármint kötelező. Lista van vezetve amit alá kell írni. Előfordul néha, hogy csak aláírjuk, de a cserére nem kerül sor. Fáradtságból, hanyagságból, lustaságból. Kabininspekciók szoktak lenni amikor azt vizsgálják, hogy tiszta-e a kabin vagy se. A staffnak könnyebb dolga van. Nekik van saját takarítójuk. A biztonságról már írtam. Pillanatok alatt hazaküldik az embert ha hülyeségeket csinál. A ''sexual harassement''-re a legérzékenyebbek. Havonta egyszer Crew-Party van rendezve a Discoban. Ezekre már nem járok, de jó dolog, az emberek örülnek neki. Főleg a crew, hiszen a staff akkor megy diszkóba amikor akar. A staff privilégiumok közül csak a hajó bárjaiban, kávéházaiban való ücsörgést irigylem.

Ez a második hét, hogy éjszaka dolgozom a RS-ben. Este tízt

ől reggel tízig. Nagyon jó, mert egész nap a rendelkezésemre áll. Napközben öt-hat órát alszom és azt csinálok amit akarok. Főleg ki tudok menni és nyugodtan tudok kávézni, nem kell rohanjak állandóan vissza a hajóra mint egy mérgezett egér. Persze az éjszakázásnak is vannak hátrányai de ez most valahogy nem lényeg.

A szülinapomról a következ

ő bejegyzésben. Addigis üdv mindenkinek és köszönöm a jókívánságokat.