Megjött a bicskám! Aki ismer, az tudja menyire tudok örülni ezeknek az apró baromságoknak. Lehet, hogy ez nem egy jó tulajdonság, de néhány tárgyamhoz nagyon kötődöm. Persze attól még simán elveszítem őket. Ez a másik rossz tulajdonságom.

A múlt cruise a lehető legjobban sikerült. Sokkal rosszabbul is sikerülhetett volna hiszen az Earl hurrikán elől menekültünk, vagy kerülgettük nem tudom. De az a lényeg, hogy nem mentünk Nassauba hanem egy nappal hamarabb érkeztünk New Yorkba. Ez azt jelentette, hogy a szokásos nyolc óra helyett huszonhatot töltöttünk NY - ban. Nagyon megérte. Elmentünk E.-val, az ő javaslatára, az Amerikai Természettörténeti Múzeumba (American Museum of Natural History), ami a világ egyik leghíresebb múzeuma. Itt játszódik egy állítólag ismert film (Night in the museum), amit én nem láttam. Egy hét se elég rá, hát még egy délután. Vágtattunk át a termeken és igazából csak kapkodtuk a fejünket, hogy te jóisten... ez is meg, ez is, meg még az is... A világ minden kontinenséről, egészen a legrégebb időkig visszamenőleg mindenféle anyagot találunk. Polinézia, Amazónia, Észak-Amerikai indiánok, eszkimók, afrikai őslakosok. Életnagyságú babák életszerű helyzetekben, autentikus viseletekben, fegyverekkel, mindenféle tárgyakkal, lehetetlen lenne felsorolni. Hatalmas kedvem kerekedett antropológiát tanulni. A kedvencem volt egy olyan pavilon (sok kedvencem volt egyébként) amelyik nemtudommilyen Dél-Amerikai törzs szeánszát eleveníti meg. Abból áll a történet, hogy nagyon sok sörszerű alkoholos folyadékot, isznak és aztán kihányják, hogy még többet tudjanak inni és közben mindenki mindenkivel. Hasonló dolgokat műveltek a görögök sok százezer kilométerre a bacchanáliákon. Anélkül hogy megegyeztek volna. Egy kukkot se szóljon senki, hogy a mai világ így meg úgy, meg hogy bezzeg a mi időnkben. Engem a dinoszauruszok soha nem nyűgöztek le. Nem tudom miért. A Jurassic Parktól se tojtam be anno. Dinoszauruszos részlegünk is volt. Csak álltam mint a székely a zsiráf előtt az állatkertben. Márpedig ilyen állat nincs! Na jó... Lehet hogy volt. Volt egy univerzumos rész galaxisokkal , meteoritokkal, kőzetekkel. Gyönyörű dolgokat látttam de ez sem igazán az én világom. Ami viszont nagyon bejött a preparált állatok pavilonja, szintén kontinensenként váltakozva. Próbáltak természetes környezetet imitálni és azokba helyezni az állatokat. Tükrökkel, fényekkel, festményekkel, többnyire jól sikerültek. Kedvenceim az Észak-Amerikai állatok voltak. Az alaszkai barna medve, a havas hajnali tájban vágtázó farkasok, a bölények, a grizzlyk. Ezek az állatok olyan fenségesek voltak. Olyan érzése volt az embernek amint elnézte őket, hogy egyszerűen nem lehet őket nem tisztelni. Ha kultúr, etno és társadalomtörténetnél antropológus, itt vadász szerettem volna lenni. És érdekes mód azon gondolkodtam, hogy le tudnék-e teríteni egy-egy ilyen teremtményt. Nem voltam benne biztos. Tényleg megilletődtem ezeknek az állatoknak a nagyszerűségétől. Nem is akartam ezt az érzést a Gift Shoppal mérgezni, éppen ezért gyorsan elhagytam a múzeumot.
Most ez nagyképűen hangzik, pedig tényleg nem úgy mondom. Ha New Yorkban jártok, ne hagyjátok ki. Egészen biztos vagyok benne, hogy nektek más dolgok fognak tetszeni. Nekem is borzasztó sokminden volt ami bejött, de lehetetlenség lenne mindent felsorolni.

Este meló után Time Square. A hurrikánnak köszönhetően belekóstoltam egy kis késő Péntek esti NY-ba. Próbáltam elképzelni milyen lehet itt a Szilveszter. Amit minden Újévkor látunk a híradóban. Asszem megelégedtem ezzel a fény, reklám és plakátdömpinggel amiben most volt részem.

A kikötő mellett van egy Hustler Club nevezetű hely. Hát úgy elsétáltam mellette, hogy vajon mi lehet ez. Nem sikerült eldönteni, hogy kupi vagy csak sima striptease bar. Na mindegy gondolom, ez már úgyse derül ki hiszen mi úgyse vagyunk itt soha este, amikor nyit. Erre mit ad Isten! Hazafele a központból szépen bementem. Striptease bar. Szerettem volna úgy bemenni, hogy lehetőleg ne találkozzak semmiféle crew member-rel. Nem mintha nem vállalnám, hogy én bemegyek egy ilyen helyre, de minek reklámozni. Jóformán be se érkezek a helyiségbe egy nagy csoport indonéz vigyorogva integet az első sorból. Na mondom jól van... otthon vagyunk. Egyébként semmi extra. Drága és semmi extra. A kolozsvári Moon Light százszor zsebretette minden szempontból. Be is zárták mert a hatóságok és más fontos ''szervek'' gyakran jártak oda ''kikapcsolódni''. Rá pár napra kérdi egy szakács, hogy ''na hogy tetszett a Hustler?'' Hát mondom, semmi extra. Ááá szerinte se. Menjek inkább Miamiban el. Ott aztán... Ladies from Cuba, Columbia, Venezuela... amerre csak nézel ''pussy..pussy''. Jól van haver. Majd ha élünk, akkor oda is elmegyünk.

Néha attól félek, hogy elhülyülök. Ezt már kifejtettem. Valamelyik nap iszonyatosan felhúzott a Miss Bacchus Dining Room. Így neveztem el hoszteszünket akiről már írtam. Egyébként végképp és végleg kiesett az érdeklődési körömből. A Maitre' D - n kívűl senkivel nem lehet látni vagy nagyritkán beszélgetni. Azt találta mondani, hogy terítsem én is újra az asztalokat, mert az az én dolgom is, egyébként járkálok körbe-körbe és nem csinálok semmit. Se főnököm, se ingem, se gatyám, se semmim. Hogy jön ő ahhoz, engem dirigáljon, kioktasson, utasítson? Nagyon felhúzta az agyamat. Erre lemegyek a konyhába és azon kaptam össze egy indonézzal, hogy kié legyen a rákfasírt. Ki volt ott előbb? Mondogattuk egymásnak a magunkét gyakorlatilag mint a gyerekek. Visszafele a lépcsőn meg ledöbbentem, hogy hova süllyedtem. Hagyom magam egy hülye picsától felhúzni és kondásszinten leállok vitatkozni. Ez nem jó. Amíg ezeket észereveszem és képes vagyok kívűlről látni, szerintem nem lehet baj. Szintén ezekhez a félelmekhez kötődik szerintem a ma délutáni álmom. Egy szűk gyárfolyosón kellett áthaladjak. Egyértelmű volt, hogy hajó: a padló, a színek, a szagok, a hangulat. Kétoldalt gépek amelyek hangosan és zajosan működnek, kattognak borzasztó közel egymáshoz. Ezen a szűk folyosón kell áthaladjak és nagyon félek attól, hogy egy gépkar vagy egy szíj elkapja valamelyik ruhadarabomat és beránt. Világos mint a nap. Az álmok fontosak és nem hazudnak.