Lassan elegem lett a Head Waiteremből. Hálistennek ma hazament. Nem volt rossz gyerek, de amikor nagyon sok vendégünk volt elveszítette a kontrollt. Csak utasítgatott egész vacsora alatt. Csináld ezt, csináld azt! A Team Waiterrel futottunk mint a bolondok és a legkevesebb elismerést vagy hálát se éreztem részéről. Még csak gesztus vagy formalitás szintjén se. Csak a munka számított. Nem is a munka hanem a gyorsaság. Ez volt az egyetlen cél. Faster...faster. Mi másfélszer annyi vendéget szolgáltunk ki mint a szomszédaink. Záróra előtt még tele volt a szekciónk. Ez azt jelenti gyakorlatilag, hogy én többet rohanok mint a többi Asst. Waiter. Viszont a borravalón ez nem mutatkozott meg (a többiek 70 -100 $, mi 20 - 40 $ per cruise). Kevesebbet beszélgetett a vendégekkel. Ennek többnyire ez az oka. Valamint amint később kiderült az ő munkáját is elvégeztem azzal, hogy terítettem az asztalokat, újratöltöttem a cukortartót, elrendeztem a menüket, stb. Ügyes volt (kapott is elismerő oklevelet - positive performance letter), alapvetően rosszindulatúnak se mondható, de valami nem volt kóser. Ma kapok új Head Waitert. Kíváncsi leszek.
Elbeszélgettem ma az egyik Assistant Maitre D' - vel. Olyan jó érzés volt hallani egy főnök szájából, hogy amit a cég művel velünk, az több mint ''exploitation''. Egyenesen szemétség. Nagyon - nagyon magam alatt lennék, ha nem határozom el (lassan egy hónapja), hogy ÁTSZERZŐDÖK. Ha minden igaz, október végén lesz a meghallgatás Brassóban. Ennek is megvan a maga kálváriája.
Íme: Amikor még Pesten voltam interjún megkérdeztem az irodavezetőt, hogy melyik a legjobban fizető cég. A válasz - Disney. OK... elraktam az infót jobb időkre. Vagy rosszabbakra, hiszen ennél felhősebb már nem lehet az ég a Carnivalnal. Mondják, hogy ''most'' decemberben jön egy új hajó és akkor lesznek promóciók. Csak türelem. Addig dolgozz mint egy barom ezer dollárért. Ráadásul nem találják a papírjaimat az előző hajón letett tesztekkel. Az eredményeket nem vitték be a rendszerbe mert valamit elkúrtak. Most kell írjanak az előző hajónak, hogy küldjék el az eredményeket, amelyek gyakorlatilag a jegyeim, hogy vigyék be a rendszerbe, hogy kerülhessek fel a promócióra várók listájára. Nem egyszerű. Azt mondják, hogy volt már olyan, hogy elvesztették valakinek az eredményeit és újra kellett vizsgázzon. Velem ezt nem fogják megcsinálni. ''No Papa...'' ahogy itt mondanák. Közben az előző szerződés utolsó hónapját is beleszámolva, lassan három hónapja nyomom a Dining Roomban, úgyhogy kutya kötelességük lenne több pénzt perkálniuk. Nem perkálnak. Én meg szépen otthagyom őket. Azt hiszem Komáromban nagyon megtanultam a leckét. Ha valahonnan el kell menni, akkor el kell menni. Tökölődésnek nincs sok értelme mert minden összeomlik körülötted. És ezzel kanyarodok vissza a Disney - hez. Szóval megmaradt a név. Itt is utánaérdeklődtem. Nem rossz pénz, csak rengeteg a gyerek és borzasztó a fegyelem. Üsse kő! Valamit valamiért. Ahogy Manesz mondta: négyezerért legyél megborotválkozva. Volt még egy opcióm a Seabourn. Állítólag az egyik legelitebb cég. Visszaírt az ügynökség, hogy nincs elég tapasztalatom. Pedig meghamisítottam a CV-met úgy, hogy már két éve dolgozom a Carnivalnak. Pontosan az esélyek növelése érdekében. Puskás Öcsi is, Isten nyugtassa, hazudott anno a korát illetően, hogy bekerülhessen a keretbe. Egy másik opció lett volna a Princess, de az okosak azt mondták a fórumon, hogy inkább Disney. Egy negyediket is lebegtetek, ez a Celebrity. Több fülest hallottam, hogy jó a cég, megéri benne gondolkozni. Ide nem sikerült még a jelentkezés módját megtalálnom. Na szóval akkor Disney. Kihalászom a Disney francia ügynökségének az elérhetőségét. Nem tudok direkt a weboldalukról jelentkezni az interjúra, mert nincs outlookom. Kihalászom egy magyar lány elérhetőségét egy fórumról, aki ott dolgozik már, hogy ő hogy ment? Ugyanazzal a francia ügynökséggel, de Londonban interjún és kapok tőle egy emailt. Az ügynökség képviselője. Írok. Nagysokára visszaír. Küldjek önéletrajzot. Mindent küldök. Az a válasz, hogy ha Romániából vagyok akkor a saját országom ügynökségével kell mennem. Ekkor kaptam majdnem sokkot. Nem fért a fejembe, hogyhogy román állampolgárként használhatok magyar ügynökséget, de már franciát nem? Hiszen a Duna Rapszódiával jöttem a Carnivalhoz. Hogyhogy a magyar állampolgárok használhatják ugyanezt a francia ügynökséget? Teljesen ki voltam akadva. Nem tudtam nem a román állampolgárságnak betudni ezt az elutasítást. Azt hittem, hogy a komáromi pecsételgetéssel egyszer s mindenkorra megszabadultam ettől a román kereszttől. A tököm tele van már vele nagyon. Hirtelen arra gondoltam ha jövőre kettős leszek, Orbán Viktor már csak ezért is megérdemelte a lájkolást a facebookon. És még nagyon sokat bonyolíthatnám a szálakat, úgy ahogy bonyolítottam is, amíg eljutottam oda, hogy október közepe táján elmegyek Brassóba, hogy jelentkezzek a hónap végi Disney interjúra. Természetesen ha az égiek is úgy akarják. Amíg ide eljutottam, a Jóisten a megmondhatója hányszor voltam fent meg lent, aszerint hogy milyen emaileket kaptam. A mostani céggel meg lassan eljutok oda, hogy akár a feneeküket is kifordíthatják mert egyszerűen nem érdekel. Persze a munkámat igyekszem ugyanúgy tisztességesen elvégezni.
Megvolt az első cruise az új Head Waiterrel. Nagyon jól éreztem amit éreztem. Össze nem hasonlítani a kettőt. Patchareenak hívják és egy borzasztó kedves, a végtelenségig jóindulatú thai lány. Nem érzem, hogy öncélúan és kényelemből csak futtatna és utasítgatna. Rendesen felmegy a pumpám ha csak eszembe jut az előző pincérem savanyúbalkán macedón feje. Nekem is jobb a kedvem, többet beszélgetek a vendégekkel, nagyobb a munkakedvem. Nem mindig a vérgeci profizmus a lényeg. Sőt. Ezalatt a kirándulás alatt nagyon sok quebeci vendégünk volt. Tudtam hálistennek egy kicsit hetyeregni franciául. Azt mondták, nagyon jó a franciám. Én tudom, hogy nagyon rossz, de már nem adnak el. És a végtelenségig hálásak amikor megszólal valaki az ő nyelvükön.
A közérzetem jó. Sőt, átlagon felülinek mondható. A múlt héthez képest mindenképp amikor egy kicsit meg voltam fázva, állandóan fáradt voltam, fájtak a lábaim és mindent és mindenkit utáltam. Túl vagyok rajta hálisten'. Jókat eszem, jókat iszom.. a többinek is eljön az ideje. Ha már a kajánál tartunk. Éva, nem látok bele, hogy hogy készítik a kajákat. Most kimondottan receptekre gondolok. Viszont sikerült egy részletes menüleírást kapnom, ahol minden de minden, az utolsó csepp szószig meg van magyarázva. Hogy mi micsoda. Ennek nagyon örültem. Nagyon más ízek vannak mint az otthoni vendéglőkben. És ez a különféle szószoknak, fűszereknek köszönhető. A gasztronómiát én is egy végtelen csodának tartom. Ez is egy ok amiért szívesen dolgozom az étteremben. Sok garnélát, homárt és tengeri mütyüröket eszem (ezekhez otthon nem igazán fűlt a fogam). Vagy lazac és különféle halak. De a szteak, bélszín, disznóoldalas, tarja és kacsa is állandó terítéken vannak. Csirkét szinte soha nem eszem. Ezek meg vannak matyukálva rendesen. Általában kevés a köret. Többnyire sima párolt zöldség, max egy - két szelet krumpli. Viszont esznek egy - két előételt, plusz leves, plusz saláta. A végén desszert és kialakul. Én általában két főfogást mentek el magamnak (a Bar Waiternek is hozok valamit, ő cserébe hozza a sört; ez mind fekete biznisz, ezért akár haza is küldhetnének - nem érdekel). Az indiai vendégeknek mindig van valami indiai. Kiváló. A curry szinte mindenben. Basztatják is őket, hogy curryszagúak. Az ázsiaiakat meg azért gúnyolják, mert többnyire kézzel esznek (itt nájlon kesztyűvel, otthon anélkül). De ez nekem igazából tetszik. Sokszor én is azt érzem, hogy jó azt a darab húst kézzel megfogni. Mint amikor elmész kirándulni és nem igazán szarakodsz, hogy hogyan tudjál minél szalonképesebben enni, hanem a kaja és az evés a lényeg. Egyszer kérdem tőlük, hogy ti otthon soha nem használtok evőeszközt? Van nekünk is minden, de többnyire a vendégek használják - és ezen nagyon jól szórakoznak. Mindennel rizs. Vagy inkább rizs mindennel. Kis gumókat gyúrnak az öt újjukkal és lapátolják befele. Az indonézekkel jól kijövök. Főleg a balinézekkel. Szerintem ők is bírnak mert érzik, hogy nem nézem le őket. Főleg a balinézekről meg a thaiokról érzem, hogy általában véve jóindulatúak. Az indiaiak nagy csalódás volt. Élt a fejemben egy ilyen szelíd, Ghandi arcú, nem bántjuk a teheneket ember archetípusa. Ehhez képest ordítozó, akarnok, valami nem oké velük tipusú emberek vannak körülöttem. Ehhez a gondolathoz ismét muszáj hozzátennem. Kivételek mindig vannak.