Jaj Istenem! Most aztán tényleg azt se tudom, hogy hol kezdjem. Pedig csak másfél hónap telt el mióta elköszöntem. Mielőtt belecsapnék a levesbe egy pár szó úgy általában. Szóval hazajöttem, rengeteget pihentem, sétáltam, ettem és egy kicsit lehet túlzásba vittem az internetet. Gyönyörű volt az ősz. Ilyenkor és nem csak ilyenkor imádom az erdőt. Jól éreztem és mondtam, hogy sokkal színesebb mint a Karib :)). Aztán mindeközben október 27 – én elmentem Brassóba a Disney interjúra. Noha az irodavezető nem sok esélyt jósolt nekem és inkább javasolta volna a januári interjút, nekem erre nem volt időm. Elég komoly túljelentkezés volt olyanokból akik már öt – hat évet lenyomtak már máshol. Nagyon rendben zajlott le. Annyit eddig leszűrtem, hogy ezeknek a cégeknek milyen emberekre pontosabban milyen álcákra van szükségük. Ezt maximálisan hoztam. Nagyon derűs, optimista, energikus, fantasztikusan kommunikáló ''keen on to do this job'' voltam. Szakmai kérdésekre nem nagyon került sor. Nem is erőltettem. Éreztem, hogy jól sikerült de a végleges pozitív válasz még váratott magára kb. egy hétig. Ezalatt nyugtalan is voltam meg nem is. A szépséghiba az egészben az volt, hogy felvettek de nem adtak kezdési időpontot. Semmilyen konkrétumot nem adtak, hogy mikorholhova, csak hogy fel vagyok véve. Gondoltam nem sietem el és időt adok magamnak. Ezalatt lazultam és mindent összevetve nagyon jól éreztem magam. De azért az agyi színfalak mögött csak kavarogtak a gondolatok (de csak nyugisan), hogy mégis mit lenne jó csinálni. Várni, átmeneti melót keresni... még a Carnivalnal is alkalmazva voltam de azt elhessegettem. Elkezdtem azzal számolni, hogy mi lesz ha csak február – április környékén tudok menni. Szóval a legjöbb opciónak tűnt átmeneti melót találni. Az első szerződés végén is egy hónap után kipihentnek éreztem magam. Írogattam egy – két emailt de ezt is minden sietség vagy görcs nélkül. Közben egy barátomtól, neki szolgálati útja lévén, kaptam egy meghívást egy egyhetes kirándulásra Moldovába. A köztársaságba, nem a mienkbe. Nagyon jól telt, majdnem elmentünk Odesszába, aztán mégse. Itt már biztos voltam, hogy nekem meló kell. Majdnem adódott egy liverpooli munka, de aztán mégse. Akadály: a magyar útlevél hiánya. Ezek szerint Anglia még mindig nem nyitotta meg a munkaerőpiacot a románoknak.Úgy döntöttem, hogy irány Párizs. Már csak azért is mert már volt egy sikertelen párizsi próbálkozásom. Gondoltam kegyenlítem a Párizs – Tyuki 1 – 0 – t. Írtam is valakinek lakás ügyben. Talán november 20 – án indultunk vissza Moldovából. Amint beérek az országba, csörög a telefonom. A brassói ügynökség, hogy mikor szeretnék menni december 1- én vagy 15 – én, ugyanis nekem van vízumom és ez elég nagy helyzetelőny a többiekkel szemben. Természetesen december elsejét mondtam.
Most december 2 van és gépen vagyok Detroit felé, ahonnan ha minden jól megy (ezt lassan ki se merem mondani, később meglátod, hogy miért) Orlando felé veszem az utamat ami a célállomás.
Szóval úgy nézett ki a helyzet, hogy tíz napom van az orvosi vizitet, szerződést, repjegyet meg minden lópikulát elrendezni. Utólag kiderült, hogy csak egy hét mert ebbe a periódusba esik az amerikai Hálaadás ünnepe, ami elvesz a szervezéstől hétvégével együtt három napot. Szem előtt tartva, hogy Romániában élünk, most se értem hogy ez hogy sikerült. De ez megér egy külön sztorit. Megpróbálom kronológikus vázlatba szedni:

orvosi vizit Brassóban; kiderül, hogy nincs rendben a szívritmusom, gond van a szisztoléval ami lehet a fáradtságtól is de mindenképp kell egy otthoni kardiológustól EKG és igazolás, hogy végezhetek fizikai munkát; az is kiderül, hogy a Disney legújabb hajójára megyek, a Dream – re és Amszterdamba kell repülnöm; közlöm velük, Budapestről szeretnék menni, rendezze a cég és a fedélzeten kiegyenlítem

két nap múlva elintézem a szív problémát; ott is csak másodszor volt jó, de megnyugtattak, hogy minden ok; mondanom se kell, hogy Brassó után az én szívem szúrt, vert, kalapált, nyomódott, minden az ég áldását csinált; tudtam, hogy fejben van az egész de nem segített


elküldöm az irodának e-mailben az EKG – t meg az igazolást, később az eredetiket is postán

Thanks Giving

kiderül, hogy nem a Dreamre megyek hanem a Wonder – ra; ennek egy kicsit örülök is mert állítólag a vadiúj hajó mindig szopás

disznóvágás előrehozva a váratlan indulás miatt; részvétel kipipálva hálistennek; sok bőr, hurka, bor, minden

a terv szerint december 1 – én repülök Pestről; november 30 – án az utazásom napján reggel 9 - kor hívnak Brassóból, hogy minden OK csak éppenséggel a cég Bukarestből foglalta a jegyet nem Pestről; délig meg kell érkezzen gyorspostán a szerződés, az eredeti orvosi meg a többi papír; csenget a postás, itt van

de mi legyen az úttal? az iroda ír a cégnek, hogy foglalják inkább Pestről; utána visszahív az iroda, hogy ajánlatosabb talán Bukarest ami biztos, hisz lehet Pestről már nem lesz hely, a válaszra délutánig kell várni és már nem lesz időm lemenni Bukarestbe és se itt nem leszek se ott (szóljatok ha elveszítettétek a fonalat:) )

legyen Bukarest! hajnali háromra a reptéren kell legyek; most délelőtt 11 van; egyetlen opció Kolozsvár – Bukarest repülő; az iroda lefoglalja a jegyet; 15 órára fuvart szervezek Kolozsvárra, közben banki utalással fizetem az irodának a repjegyet, utána emailezem az igazolast, de át kell még nézzem az iratokat amiket a postás hozott és ki kell nyomtassak valami húsz oldalt ami ma reggel érkezett e-mailen de még nem csomagoltam egy fél évre és lassan fél 2, háromkor meg indulunk

huh.. elindultunk Kolozsvárra, a reptéren nyomtató után kunyerálok hisz valami fontosat elfelejtettem kinyomtatni (csoda?); nyugodt repülés; Bukarest reptér este 8 óra

hajnali 3 becsekkolás; nem ismeri fel a gép a foglalást átküldenek a pulthoz; ott okosabbak leszünk a foglalásom vissza lett mondva még mielőtt kifizették volna;

Bar; Wi – Fi; Skype; Disney 24 Emergency Nr; a nő vonalban rettentő kedves, köti az ebet a karóhoz, hogy márpedig a foglalás érvényes menjek vissza és ha nem rendezek semmit hívjam ismét fel; vissza pulthoz a pasi köti az ebet a karóhoz, hogy nem érvényes, de fáradjak át a Lufthansahoz hátha okosabb leszek; átfáradok, ott a néni rettenetesen nem kedves és végérvényesen megerősíti, hogy nem érvényes

Bar; Wi – Fi; Skype; Disney 24 Emergency Nr; a nő vonalban ismét megerősíti, hogy nekem igenis van érvényes foglalásom de különben is ő nem a ''Ticketing'' – től van és nem tud segíteni; olyan opciói vannak, hogy 1.hazamegyek, 2. várok holnapig Bukarestben és napközben rendeznek valamit

a repülő elmegy és maradok és szép nyugodtan bóbiskolok 9 – ig; 9 – kor Bar; Wi – Fi; Skype; Brassó Protos; a nő a vonalban nagyon kedves, majdnem elájul, vele ilyen soha nem fordult elő; mi legyen – hogy legyen? gyorsan foglalnak egy másik gépet Amszterdamon és Detroiton keresztül Orlandoba a KLM – el; 10.15 kor van a gép most 9.15 és jegyzetelem a számkódot a Wi – Fi – s Barban; rohanok az Amszterdami járathoz, becsekkolok

kiderült a beszélgetés közben, hogy Pestről volt a jegyem; valamit elbénáztak, de senkire nem tudtam haragudni

Bukarestben ólmos eső pusztít (itt hadd jegyezzem meg, hogy romániában januárban is váratlanul éri a hatóságokat a tél, sőt meglepetésszerűen támad :) ); délután kettő után szállunk fel, körülbelül amikor az én Amszterdami csatlakozásom (hadd ne írjam le a rengeteg töketlenséget, szervezetlenséget és balfaszkodást amit a TAROMék lenyomtak; aki tudja tudja)

abban bízom (mert ezzel bíztattak), hogy lesz valami más ami esetleg el tud vinni Orlandoba

nem lett; már csak abban bízom, hogy lesz szállodám mert olyan rémhírek is keringtek, hogy a TAROM nem fizet ha időjárásbeli problémák miatt kell éjszakázni; lett szálloda; következő nap reggel 7.50 – kor indulunk Detroitba; a szállodában jót vacsoráztam egy román házaspárral (intermezzo) akiknek semmi bajuk nincs a magyarokkal csak nem értik miért akarunk mi mindent magyarul tanulni, szerintük Markó és az egész RMDSZ egy disznó bagázs hisz nekik soha semmi nem elég; próbáltam nekik magyarázni, hogy ez máshol hogy van, miért fontos az anyanyelvi oktatás, szerintem is rettenetesen fontos románul megtanulni, kétnyelvű táblák stb.; a nő valceai, a pasi Nagy Román Vranceaból de Bukarestben élnek amit utálnak és soha az életben nem repülnek többet a TAROMmal; hahaha; különben rendesek voltak, de tényleg

semmire nem voltam jó, nagyon jól esett egy kis alvás; reggel, a havazás és a rettenetes hideg ellenére 8 körül felszállunk

a repülés jó, kitöltögetem a szerződest és a többi papírmunkát

időben érkezünk Detroitba (10.30); a csatlatkozást (12.15) a boarding protection miatt lekésem; kapok egy stand by jegyet 14 órára; megtelik a gép, maradok; kapok egy másik stand by jegyet 17.35 – re valamint egy igazi foglalást 20 órára; akad egy utolsó hely és a 17.35. - el elrepülök

Orlandoban nagy meglepetésemre már vár a csomagom; a szállodához forgatókönyv szerint jutok el; nahát... ezt nem is értem

az elszállásoltatásnál kikerekedik a történet, hisz olyan szobát adnak ami már foglalt; húzigálom a bőröndjeimet mint egy idióta egyik helyről a másikra; majd két óra töketlenkedés után éjfél körül sikerül betennem a lábamat a szobába (amit csak arra az éjszakára adtak); amint becsapódik mögöttem a az ajtó, végigzuhanok az ágyon

másnap (dec.3) egész napos tréning; délután öt körül érek vissza a hotelbe ahol újrakezdődik a szobahercehurca; ezt már inkább nem is részletezem (a lényege, hogy az ajtó előtt várok vagy ismét húzigálom a bőrödömet mint egy idióta); kb. nyolckor jutok be az új szobámba; állítólag új programot használnak és még nem értenek rendesen az alkalmazottak hozzzá, ezért ez a rengeteg bénázás

szombat (dec.4), szabad; vasárnap hajnalban lesz az indulás a hajóra; tiszta szívből remélem, hogy az utazási – elszállásoltatási rémálomnak vége

Hirtelen ennyi. Már a hajón vagyok, de erről már a következőben.