Rájöttem, hogy semmi értelme megjelölnöm, a bejegyzések pontos időpontját mert úgysem lesz olyan hosszú, hogy ne tudjátok egyszeri alkalommal elolvasni. Egyébként is jobb ha nincs annyira szétszabdalva a szöveg és amennyire lehet gondolati egységekként jelennek meg.
Ha már az írásnál tartunk köszönöm Lacikám, hogy Kafkához hasonlítasz. Azért ez több mint megtisztelő. Igyekszem pallérozni magam de azért odáig még nagyon sok van. Nem is merem visszaolvasni magam, szerintem kicsit úgy lennék mint amikor visszanézem magam. Többnyire utálom. Itt is utólag veszem észre a pongyola, esetleg magyartalan kifejezéseket. Nincs időm különösebben csíszolni a mondatokat.
Ákos, nem arról van szó, hogy lopnunk kell a kaját. Vagyis a partiról kiloptuk, mert az nem nekünk volt szánva. Illetve csak és kizárólag a személyzeti étkezdében lehet enni. A Crew Messben. Természetesen mint mindenhol, itt sem tartanak be mindent. Sőt, semmit. Ma mondta egy perui pincér „If you follow the rules, you are kaput, man” . Ez a legnagyobb igazság amit a feladatokkal és a szabályokkal kapcsolatban hallottam.
Péternek a lakótársa egy indiai cukrász aki már több mint 15 éve van hajón. Ő a cukrászok feje. Lakhatna egyszemélyes kabinban, de neki az nem felel meg mert unatkozik. Szabad idejében dobol. Egy borzasztó szűk kabinban képzeljetek el teljesen profi dobfelszerelést ami állandóan (szolgálaton kívűl lepedővel letakarva) ott áll. Valamelyik este csórelt a szakácsoktól birkát és indiai módra borzasztó csípősen, de iszonyat finoman a kabinban tálalta. Ami tilos. Egy másik alkalommal hal volt de arról lemaradtam.
Kedves Éva! Szó sem lehet arról, hogy én konkurencia legyek bárkinek is. Mondtam már, hogy valahol a sor végén vagyunk. Ahhoz hogy az ember Maitre D’ lehessen ahhoz vagy nagyon sokat kell hajón lenni, vagy nagyon szerencsésnek kell lenni, vagy jól kell tudni nyalni. Ebben a pozícióban azért már elég szépen lehet keresni. Minimum 4000 dollárt. És már megint a pénznél tartunk. De nem, baj írok róla még akkor is ha a fizetés intim dolognak számít. Úgyis mindenkit a pénz meg a szex érdekel. Egyébként arról is fogok írni.
Szilvia Valamelyik este az Art Directornál kötött ki. Elbeszélgettek. Namármost ez a dél-afrikai csávó 16000 dollárt keres. Ebből kifizeti az egy-két alkalmazottját és minimum tizenkettőt zsebre tesz. Festményekkel foglalkozik. Van olyan nap, amikor napi 1-2 órát dolgozik.
A kapitány 12000 eurót keres. Állítólag a Chief Engineer 16-ot. Havonta. Annyit kell tudni, hogy a tisztek kivétel nélkül olaszok. Továbbá a legtöbb vezetői funkciót horvátok töltik be és az összes szakács indiai. Én se tudom, hogy miért de így van. De nem olyan rózsás. Nem irigylem tőlük. Mindegyiknek van már háza otthon. Többjüknek több is. De nincs életük. Egy kolumbiai pincér mesélte, hogy olyan ez a hajózás mint egy vírus. Megfertőz és nem lehet tőle szabadulni. Nem igazán látom boldognak őket. Nem mennek haza, mert hogy mehetnének negyed, ötöd vagy tizedannyi pénzért. És akkor folyton visszajönnek. De az otthoni ingó és ingatlan dolgaikat nem igazán tudják élvezni.
Valahogy olyan furcsák nekem ezek az emberek. Most főleg a távolkeletiekre meg az indiaiakra gondolok. Eltöltenek itt egy bizonyos időt. Kapnak valami rangot. Ilyen-olyan menedzserek lesznek egy-két csíkkal a vállukon (a csíkra még visszatérek) és nem hiszitek el, hogy mennyire komolyan veszik magukat. A legtöbbjük szárazföldön egy senki. Például van egy nő, koktélbártréner a hajón. Ő tanítja az újoncokat. Nem egy nagy tudomány mert többnyire itt meg vannak előre keverve a koktélok. Nem fitymálom le a bárosokat, de egy profi bártender mesélte, hogy itt nem igazán kihívás bártendernek lenni. De nem is ez a lényeg. Szétreped a funkciótól. De említhetném housekeeper menedzsert vagy a villás-targoncás menedzsert is. Fehér egyenruha, vállpánt egy-két csíkkal, mobiltelefon (ez csak belső használatra van) és ordít róluk, hogy vigyázz apukám mert én szartam a spanyol viaszt.
Valahogy azt veszem észre, hogy a nők erre buknak. Mármint a vállpántokra meg csíkokra. Természetesen nem mindenki, meg senki nem „olyan”, de az egyenruha minimum 30%-al növeli az ember esélyeit. Mármint a nőknél. Nagyon tetszett egy fehérorosz báros csaj aki kifejtette, hogy azontúl hogy nem vagyok az esete, neki nagyon bejönnek a katonák meg az orvosok. Pontosan az egyenruha miatt, mert az erőt sugároz és hát a biztonság... Amint belépnek a Crew Barba a fiatal olasz tisztek, egyből megbolydul a női társaság. Érzem rajtuk, hogy zsibongnak. Ja... ez a másik bűvös szó. OLASZ. Sajnos Napóleonnak végérvényesen igazat kell adnom. A kivételekkel együtt. És már itt is tartunk. A nőknél, Éva. Nagyon lazák az erkölcsök. Mindig utólag derül ki, hogy ki kivel kavart titokban. Sokminden soha nem derül ki. Persze nagyon sok ember nem kavar senkivel. Nagyon sok a házas, aki kavar. Nagyon sok a házas, aki nem kavar. Summa summárum, ennek a pihekönnyű erkölcsnek az áldásos hatásait sajnos még nem igazán volt alkalmam tapasztalni. Tény, hogy a nők rengeteg ajánlatot kapnak. Tudnak válogatni.
Közben sikerült megnéznem az email címemet. Mondtam, hogy mindenkit a szex érdekel. Elég egyetlen női nevet említenem és egyből lecsaptok rá. Szilviával nagyon jó barátok vagyunk. Majd ha eljön az ideje kiteregetem a magánéletemet is. Egyelőre még nincs mit teregetnem.
A bárosokat említettem. Róluk még kell szólnom. El kell végezni egy 3 hetes kurzust (Bar College). Addig Bar Trainee az ember, utána Bar Waiter. A következő állomás a Bar Tender. Van aki már a második de sokan csak 3-4.-k szerződésénél lesz Bar Tender. Ők körülbelül 2500 dollárt keresnek. Könnyebb munkájuk van mint a pincéreknek. Gondolkodtam én is, hogy a szerződés végén megcsináljam a collegeot, de aztán elvetettem az ötletet. Minden esetre lányoknak inkább az javallott mint az assistant waiterkedés. Ami a hátránya, hogy nincs az embernek fix fizetése hanem maga kell összekaparja a jutalékokból. A probléma pedig az, hogy sokszor több a Bar Waiter mint a vendég. Főleg nagyobb hajókon ahol drágábbak a cruiseok és mostanában nemigen telnek meg. Ott állítólag ragadozóként várják a vendégeket. A másik dolog, hogy ahol meg olcsóbbak az utak oda a szegény réteg jár (mint pl. a mi hajónkra) ezek meg akarnak vásárolni. Nagyon sokszor jeges vizet kérnek csupán. Természetesen ezekre van számtalan ellenpélda, úgyhogy senki ne keseredjen el. Különban az összes Carnival hajó közül (van talán vagy húsz) csupán a mienken és még egyen van college. Miután elvégzik, levizsgáznak és szétszórják az embereket a többi hajóra.
Elfelejtettem megírni, hogy nem a Valoron vagyok, hanem az Imaginationon. A legtöbb embernek megváltoztatják az utolsó pillanatban a hajóját. Én is csak a szállodában tudtam meg. Különben a szállodai életről még szólnék egy-két szót. Ugye most visszaugrok a legelejére. Nagyon érdekes hangulata van. Egy állandó körforgás. Melyik hajóra mész? Hányadik szerződésed? Ezek állandó kérdések. Ezen kicsit elcsámcsognak aztán megy mindenki tovább és el is felejti. Olyan rutinosan kérdezik ezeket mint mi szoktuk, hogy: Mit próbáltok?, Kivel?, Milyen vele dolgozni? Ezen elcsámcsogunk, jól szidjuk esetleg dicsérjük, aztán megyünk tovább.
Közben sikerült egy pár képet feltennem. Sziasztok.

http://picasaweb.google.com/szabolcstyukodi/Szabolcs?feat=directlink