Ezeket a sorokat már az új netbookomon pötyögöm. Hálistennek. Elég sokat vakaróztam, meg mindenfélét spekuláltam amíg

sikerült megvennem. Aki ismer az tudja, hogy tudok ám dillemázni rendesen. Most se volt ez másképp se a típust, se a méretet se az időpontot illetően. Kutyából nem lesz szalonna. Elveszítettem már egy-két dolgomat. Volt amit megtaláltam, volt amit nem. Néha belazítok és dekoncentrált vagyok. Tegnap elfelejtkeztem két rendelésről. De nem ez jellemző. Alapvetően jól dolgozom és ha sokan vannak és a szükség úgy kívánja a leggyorsabban és a legösszetettebben tudok ott lenni. Arra is rájöttem, hogy nagyon jó főnök vagyok. Meg leszek is :-) . Nem rossz érzés beosztani a munkát meg egy

általán koordonálni a dolgokat. Na ennyit az önajnározásról.

Tegnap áthelyeztek. Room service-s lettem. Ez a következő lépés egy assistant waiter életében. Meg voltam lepve, de alapvetően kellemesen érintett. Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem kerülgetett egy kis nosztalgiafelhő. Kilenc nap híjával, három hónapig reggel délben és este a Staff Messben voltam. Ismertem mindenkit. Megvoltak az úgynevezett barátaim akikkel a szokásos kellemes, semmitmondó beszélgetéseket folytattuk. Tudtam már, hogy kinek kell ''vegiecheesburger'' , kinek ''cheese omlette'' , kinek csak sima hamburger. Az indiaiak folyton a dal-t (ez egy híg, csípős-currys lencsefőzelékszerű dolog) zabálták. Kicsit hozzámnőtt a dolog. Meg az volt a jó, hogy azt éreztem hogy bírnak az emberek. Erre a periódusra, most nagyon furcsa lesz amit mondok (főleg ha visszaolvassa az ember a nyavalygásaimat), nagyon kellenmesen fogok visszaemlékezni. Most egy kicsit más dolog fog következni. Természetesen erről is fogok majd írni. Van még egy pár dolog amit nem említettem, de visszamenőleg mindent vagy legalábbis amit érdemes, bepótolok.

Egy ilyen említésre méltó dolog például, hogy meglátogattuk Péterrel és Szilviával a fedélzetet. Mármint ahonnan vezetik a hajót. Nagyon készségesek voltak az olasz tisztek, mindent mutattak magyaráztak. Néha úgy éreztem magam mint egy osztálykiránduláson vagy egy szoci gyárlátogatáson. Kicsit hülyén. De jó volt látni ezt is. Majd lesznek képek.

Ide kötődik az is amikor egy este az open decken ácsorogtunk és (a képeken ki lehet venni egy emelvényt rajta egy kolomppal) valamelyikünk belefogódzott a kolompba. Pár perc múlva leszaladt egy tiszt és nagyon szépen elmagyarázta, hogy a kolompot soha semmilyen körülmények között nem szabad megérinteni. Kivéve ha takarítják. Kb. olyan rangú szabály ez mint a "a színpadon nem fütyülünk". Anno ezzel jeleztek egymásnak a hajók köd illetve rossz idő esetén. Ma már többnyire dekoráció. Azt tartja a tengerészbabona, hogy ha megérinted a kolompot, vihart és szerencsétlenséget hozol a hajóra. Ezt a babonát a mai napig tiszteletben tarják és úgy kezelik a tárgyat mint a hajó amulettjét. Ez nagyon szimpatikus.