Kedves Ákos, a párhuzamot a napkinszámlálás és ''Gömböc Úr'' - ban való konfettiszórás között a közös zenei betétek szolgáltatása adta. Illetve még inkább, mindkét munkának az értelmetlensége és ha még pontosabban akarok fogalmazni, ugyanazt éreztem napkinszámlálás közben, mint konfettiszórás közben, a világ másik végén miközben szólt az YMCA. Csupán a díszlet, a kellékek, meg a hangosító különböztek

A múlt héten ellopták az ingeimet mosodában. A szolgálati ingeket. Képzelhetitek milyen emberek sokadalma ez, ha nagyon sok panasz érkezett, hogy alsónemük tűnnek el. Ötvenként dollárért újakat kellett vennem. Mikor jelentettem a biztonságiaknak, csak azt tudták javasolni, hogy őriznem kell őket. Úgyhogy most csücsülök a folyosón és őrizem az ingeimet miközben mosódnak.

Már írtam nektek a jómúltkorában Nagipról, az angol pincérről. ''He got banana...'' Több mint két hete részegen jött vissza a hajóra a diszkóból és elaludt a Staff Messben. Rátalált egy borzasztó rosszindulatú nőszemély. Egészségügyis. Szóváltásba keveredtek.Talán egy kis lökdösődésre is sor került. Kijöttek a biztonságiak, minden elsimult, Nagip kapott egy írásbeli figyelmeztetőt és rendeződni látszott a dolog. A háttérben közben zajlottak az események. Két hét múlva, reggel hatkor kopognak Nagip ajtaján, hogy van három órája összecsomagolni, mert el kell hagynia a hajót. Magyarán ki van rúgva. Amíg csomagol, őrzik a biztonságiak. Sőt csak akkor kapja kezébe az útlevelét, amikor a repülőtéren áthaladt a beléptetőn. Addig kíséri a security ,mint valami bűnözőt. Azért ilyen drasztikus ez a kirúgás, pontosabban ilyen hirtelen, mert attól tartanak, ha jóval előtte szólnak neki elkövet valami baromságot, hiszen úgysincs mit veszítenie. A Chief Securityt is kirúgták, akit borzasztóan sajnáltam, mert iszonyatosan jó fej volt. Érte állítólag az FBI jött. Azt mondja a folyosórádió, hogy a vendégektől csórelt. Nehezen tudom elhinni, de azt látom, hogy itt már semmin se szabad meglepődni.

Nehezen megy az írás. Egyre lustább vagyok, de igyekszem tartani a legalább havi három bejegyzést. Alapvetően jól megy sorom a Room Serviceben. Nem megerőltető és napi 10-12 óra munka után nincs semmi bajom. Kicsit olyan mint amikor a kosárlabdázókról leveszik a súlyokat meccs előtt. Olyan megkönnyebbülés ez a Back Dining Room után. Ez két hónapig fog tartani, amiből már eltelt majdnem egy és utána jön a nagy szopás. A Lido. Ez a tizedik emelet a hajón. A nap huszonnégy órájában teljes büfé. Semmi más dolga nincs az embernek mint asztalokat takarítani. Egy óra után azt érzed, hogy meghülyülsz. Akik nem szeretnek gondolkozni, azoknak megfelel ez a munka. De a munkarend borzalmas. Állítólag már az indonézek is, akiknek a tűréshatáruk jóval magasabb mint a mienk, át szeretnének menni a bárba. Kicsit irtózom tőle. Ez három hónapig fog tartani. Ezalatt már a Dining Roomban is fogok dolgozni a vendégekkel. Ezután pedig, ha minden igaz május 7-én megyek haza. De addig még sok van.

Semmi karácsonyi hangulat. De már két hónapja fel kellett diszíteni a Messeket.

Legalább úgy utáltam diszíteni, mint otthon a boltokat látni amikor már novemberben karácsonyi vásárt hírdetnek. Minden varázsát elveszíti. Főleg itt a Bahamákon ahol rövidújjuban lehet lófrálni. Nem ironizálok. Hiányzik kicsit a tél. A hó, a síelés. Hiányzik a Kossuth Rádió és a főzés. Hiányoznak a kocsmai hangulatok. A múltkor Miamiban megsimogattam egy macskát. Akkor jöttem rá, hogy a hajón nincsenek állatok és én mennyire szeretem őket. Néha érzem, hogy jó lenne egy értelmes dolgot próbálni. És ha már Karácsony van akkor természetesen a család. De semmi nem hiányzik égetően vagy bántóan. Tettem fel néhány új képet, a már megadott linken meg lehet nézni. Most már nagyon késő van és már huszonnegyedike, úgyhogy kívánok mindannyiotoknak egy hófehér, csikorgó, ropogós, gyertyafényben és szeretetben gazdag Karácsonyt innnen a langymeleg Bahamákról.

Ne aggódjatok, nem vagyok ennyire elszállva. Nagyon jól tudom, hogy az utóbbi években a globális felmelegedés rendre elkúrta a karácsonyainkat. Csókok.