Lassan több mint másfél hónapja vagyok éjszakás. Már említettem ennek m

űszaknak a pozitív oldalait. Sajnos kiadták a tavaszi vakációt és nekünk befellegzett. Annyit kell rohangáljak, hogy az már nem normális. Eszembe jut Tyukodi nagyapám amikor az unokatestvéreimmel, Csabival és Olivérrel, keserítettük az életét a vakációban. ''Azt is fel kellett volna akasztani aki a vakációt kitalálta'' ilyenformán dühöngött mikor valemlyikünket hajkurászta az ostorral. Fent vagyunk a FB-on nyugodtabb körülmények között. http://www.facebook.com/home.php?#!/photo.php?pid=2352853&op=1&o=global&view=global&subj=766937921&id=766937921 Idén nyolcvanhárom éves, Isten éltesse!

Szóval visszatérve, ezek katasztrófák. Nem tudom, lehet, hogy csupán generációs különbségr

ől van szó... de ezek apám...az nem baj ha isznak, de ordítanak, rohangálnak és a legnagyobb probléma, hogy rendelnek. De mint az öngyilkos, úgy. Persze semmi borravaló, hisz egyetemisták. Na mindegy mert úgysincs sok időm hátra a RS-ben. Meg egyáltalán a hajón sincs sok időm hátra. Egy hónap plusz három hét. Én sem hiszem el, hogy hogy elröppent lassan hét hónap. Ezt még egyszer le fogom írni, csak nyolccal.

Ha minden igaz, jöv

ő héten már a Lidoban fogok szolgálni. Erről írok majd a maga idejében. Addigis egy jó sztori a RS-ből. Kiviszek egy rendelést, egy csaj nyit ajtót. Megkér, hogy tegyem a tálcát az asztalra. OK. Látom, hogy az ágyban van még egy csaj. Háttal fekszik az ajtónak, félig betakarózva. Amint tenném le a tálcát az asztalra, felül az ágyban, melltartó nélkül, hatalmas gyönyörűszép mellekkel. Azt hittem ott helyben leejtem a tálcát. Rámmosolyog és azt kérdezi: ''Isn't it true, that this is the sweetest thing u could get?'' Maximálisan egyetértettem. Ettől csak Pavelnek van jobb sztorija aki simán belebotlott a folyosón egy párba, amint a lehető legjobban érezték magukat.

Írtam arról, hogy a menedzsment nagy része horvát. Csak oda akarok ezzel kilyukadni, hogy itt sincs ám máshogy mint a szárazföldön. Ugynúgy m

űködnek a dolgok. Nem feltétlenül a kemény munkától függ, hogy kit léptetnek elő. Mióta az F&B Maneger horvát, három paysano lépett egyet a hajósszamárlétrán. Azért is vagyok egy kicsit megütközve, mert van egy lány akiről tudom, hogy nem sikerült csak másodszor a RS quiz-je. Amikor a RS-ben dolgozott, állandóan késett ezért visszaküldték a Staff Messbe. Akkor még én voltam a SM-ben a főnök. Állandóan késett, semmit nem csinált meg rendesen. Summa summárum a következő szerződést ő már Team Waitress-ként kezdi. Nagyon ritka az ilyen. Sok ilyen promóciós sztori van, tény, hogy itt sincs igazság. Akit kedvel a menedzsment vagy neadjisten paysano, az könnyebben lépdel. Szóval tetszik-nem tetszik, nyalni kell. Ezeket nem aranybetűkkel vésem kőbe, mert van rá ellenpélda is, én csak mondom amit látok.

Másik érdekes dolog. Ez kicsit nem idevág. Találkozom egy fotós csajjal, látom walesi, a name tag-je alapján. Na már ezen gondolkodtam, hogy miért nem United Kingdom (meg Scotland-es name tag-et is láttam). Mekkora autonómiájuk van ezeknek a területeknek, stb. Arról tudtam, hogy egyre er

ősebb az identitásuk, elszakadásról is pettyegettek valamit. Akkor Anglia annyival maradna kb. mint Szerbia. Legalábbis fílingben. Nézhetik, hogy mivé lettek. De kiderül, hogy a lány dél-afrikai. Ekkor végképp meg voltam zavarodva. No és kérdem, hogy hol születtél? Dél-Afrika. Hol éltél? Dél-Afrika. Miért walesi a name tag-ed? Mert a szüleim britt állampolgárok, hangzik a válasz. És te is britt állampolgár vagy csak úgy? Ja, csak úgy. Vagy hivatalból, mondhatta volna. Ugyanígy találkoztam egy belga name tag-es csajjal aki valójában szintén dél-afrikai. Amilyen az útleveled, olyan a name tag-ed. Namármost nekem az jutott eszembe, hogy ilyen alapon, pontosabban analógia alapján én miért nem lehetek magyar állampolgár, Transilvania-s name taggel Romániából? Ebből a gondolatmenetből gondolom rögtön kiderült, hogy csára húzok vagy hojszra az aktuális magyar politikai paletta alapján, de hát istenem... ez egy őszinte blog. Na... csak hogy egy kicsit politizáljak is. De csak egy kicsit. Ja még annyit a balkán viszonyokról, hogy gyönyörű látni, hogy a szerbek, horvátok, szlovének, macedónok, akik pár éve gyilkolták egymást, együtt isznak a Crew Barban, paysano-nak tekintik egymást, stb. A látszat csal. Mikor külön-külön elmélyedek valamelyikükkel egy-egy beszélgetésbe, kiderül, hogy a sérelem és az ellenszenv ilyen-olyan formája ott van ám...