Igazatok van... Lehet elvetettem a sulykot és egy kicsit túl bebonyolítottam a dolgokat a promóciós fejtegetéssel. Bocs.
Amikor nem olyan zsúfolt a Lido, akkor van alkalom egy-két vendéggel beszélgetni. Érdekes emberekkel lehet találkozni. Például találkoztam egy nyugdíjazott kanadai sportorvossal aki büszkén ecsetelte (mikor látta, hogy Romániából vagyok), hogy élőben látta Nadia Comanecinek a legendás gyakorlatát a montreali olimpián; a New Jersey-i reptér (az AEÁ második legforgalmasabb reptere) igazgatójával; egy kubai származású, amerikai légierőparancsnok (utálja Che Guevara-t és főleg, hogy mítoszt csináltak belőle; szerinte egy utolsó terrorista; számára az Államok az amerikai álom lehetősége amivel tudott is élni). Ezek érdekes emberek, érdekes beszélgetések. Természetesen mint mindenhol, itt is rengeteg a tapló, de lehet szelektálni.
Volt egy legendás indiai esküvő a hajón, amit meg kell említenem. Már Amerikában élő indiai gyámántkereskedők csemetéi mondták ki a boldogító igent. Állítólag a lánynak az apja benne van az amerikai leggazdagabb emberek Top 100-as listájában. Négyszáz embernek ő fizette a kirándulást, a nassaui Atlantis Hotelben az esküvői mulatság és busás borravalók mindenfele (nekem is jutott szerényke tíz dollár, mert a nagygypapa tolószékét én toltam be a hajóra). A szertartás alatt (menyasszonybúcsúztató meg mindenféle búcsúztató) nekünk kellett szervíroznunk a rákkoktélt, meg szusit meg a fittyfene tudja mi mindent. Szerintem a vendégeknek már elegük volt mindenből, alig ettek valamit. Az egész méregdrága gasztronómiai kütyüt, úgy ahogy van kidobták. Egyenesen mintha egy bollywoodi filmforgatásba csöppentem volna. Ja... és az indiai nők gyönyörűek.
Annyit rohangáltam az utóbbi időben, hogy fájtak a lábaim. Egyszerűen nem tudták magukat kipihenni. Van egy indonéz kolléga aki bíztatott, hogy megmasszírozza és van hozzá olaja amit otthonról hozott. OK mondtam. Majd elhaltam amikor mutatja az olajat és azt látom, hogy (figyelj Anita!): Cajuput. Patika, Patikusné, fogfájás... Gőzöm se lehetett, hogy hol köszönt majd vissza a Cajuput olaj. Vannak még a hajón emberkék akik kedvezményesen (kb. húsz dollár) masszíroznak. Ezek nem is a Spa részlegben dolgoznak. Van például egy indonéz hentes aki otthon masszásterapeuta de egyszerűen azt mondta, hogy neki nincs kedve ezeket az embereket masszírozgatni. Állítólag nagyon jó. Mielőtt hazamegyek egyeztetek vele egy időpontot.
Lasan mindent a hazamenetelhez kötök. Max négyszer kell addig mosnom és a mosóporom is elég lesz. Csekélyke három hetecske. Se. A Cajuput olaj és a többi színházi párhuzamhoz van egy jobb sztorim vagy hasonlatom, de az egy másik bejegyzéshez kötődik, mert időközben a Dining Roomban dolgozom.