Hivatalosan is megvan a hazautazásom dátuma. Május 7. Van a hajónak egy információs központja amit MSA-nek hívnak. Minden ügyes-bajos dologgal oda kell menni. Ha ki van írva a neved a listára akkor veheted is meg a jegyet. Ezt a dátumot eddig is tudtam mert meglestük a RS infós bázisában, de ez tudjátok elyan mint a szereposztás. Amíg nincs kitéve addig nem hivatalos. A lényeg, hogy már ki is fizettem a jegyet és ha Isten is segít egy frankfurti pisiszünettel nyolcadikán már Budapesten landolok. Ja... és nem csak a hazameneteled dátuma van kiírva, hanem a visszajöveteledé, meg a következ

ő hajód is. Az enyém júl. 16. és Paradise. Ne kérdezzétek, hogy visszajövök-e vagy sem. Csak akkor kapod meg a következő szerződést, ha retúr jegyet veszel. Ez a garancia a cégnek, hogy visszajössz. Én retúrjegyet vettem, mert a második szerződésnél lehet igényelni a tíz éves túristavizumot (B2). Nekem most tranzit van (C1D). Eddig azt mondtam, hogy ha biztosra veszem, hogy a második szerződést promócióval kezdem, akkor elgondolkodom, hogy visszajöjjek-e vagy sem (ha visszajövök-ha nem, nem szakad le az útlevelem a vízumtól; ezért vettem retúr jegyet).

Nahát ez a promóciós dolog ez egy külön sztori. Err

ől rengeteget lehetne írni. Mindenki, aki legalábbis ebben a szekcióban (Restaurant Service) dolgozik, erre hajt. Egyértelmű, dupla pénz. Rengeteg a különböző történet. Ki hogy kapta meg, milyen előfeltételek, szolgáltatások (amiket én promóciós díványnak nevezek), szóval ezer verzió. A lényeg, hogy a menedzsment kell bírjon. Ez a legfontosabb. Hogy hogy dolgozol az a következő fázis. Valamennyire összefügg azért. A másik, hogy állítólag meg kell érte harcolni és allandóan kell követelőzni, kérni, könyörögni, stb. A lényegét tekintve a dolgoknak, a háttérjátszmák semmiben sem különböznek a színházi praktikáktól. A mostani török főnökömnek (Baris) a Lidoban elmondtam, hogy nekem akkor éri meg ide visszajönni, ha promóciót kapok. Első szerződésben ''experince'' ürügyén elugrabugrálok ezer dollárért de ez nem mehet így tovább, hisz ez még viccnek is rossz, hogy mennyit dolgozunk ennyi pénzért. OK azt mondja, beszél a Maitre D'-vel (aki mellesleg román, mert az indiai, akiről az elején írtam elment; a román Maitre D'-ről írok még). Beszélt is. Sajnos már csak egy hónapom van hátra és az nem elég, hogy végigcsináljam a Dining Roomban a YTD-t (Your Time Dining; ez olyan, hogy bármikor jöhetnek a vendégek kajálni, nem egy bizonyos rend szerint; irgalmatlanul kell rohangálni, hatalmas a fejetlenség; nem igazán működik, de ezt nem igazán akarják bevallani; olyan mint egy rossz előadás amibe kurva sok pénzt öltek). Szóval no promóció. Ez nem baj, mert nem nagyon kapják meg az emberek az első szerződésben, de néhány szerencsés pincér megcsinálja a YTD-t már az első szerződésben. Na és akkor: Mircea YTD nélkül kapott promóciót, Dragannak mindene megvolt (tesztek, tréningek, kvízek, YTD), megjött a hajóra (mint második szerződéses) és magyarán addig baszta a fejét a Maitre D'-nek amíg kisajtolta belőlük a promóciót. Baris (tudod, aktuális török Assistant Maitre D') szerint messze nem érdemelte meg. Vissza a nevekhez: Dórának szintén megvolt mindene, nem volt a YTD-ről okmány, most még egyszer csinálja, Marinela már a harmadik szerződését tapossa és még mindig a Staff Messben ugráltatják. Szóval ilyen körülményes ez. Régen ment mint a karikacsapás. Közülünk Péter a mázlista. Csinálja a YTD-t. De ő meg is érdemli. Olyan lelkiismeretes, hogy az már néha sok. Ja és hogy mennyi múlik a menedzsmenten. Baris azt mondta, ha ő lenne a Maitre D', simán megadná nekem. Vagy ha tényleg a Paradise-ra kerülnék akkor szól a feleségének (aki ott F&B Manager) ''and she will take care of you''. De ez se garancia, mert a Staff Messben volt egy főnökünk aki benyomott Pavelt meg engem az itteni F&B-nél anno és nem lett semmi látszatja. Szóval így működik ez. A román fickóról meg annyi, hogy mindent ''a la carte'' csinál. Ő a ''procedure guy'' a hajón. Ki is vannak a románok akadva, hogy mi az hogy nem is beszélget velük. Vagy ha valaki ott van csak angolul szólal meg. És mi az hogy nem segít nekik. Nekünk. Nincs ezzel baj, ha ő ennyire korrekt szerintem. A paysanóim azért fortyognak mert azt látják, hogy általában ugyanazon nemzetiségű menedzsment segíti az ugyanazon nemzetiségű alattvalót. De sajnos Marian a ''procedure Maitre D'.

PS a promóciós gondolatokhoz: Most jött egy rendelet, hogy két-három hónapig blokkolnak minden promóciót, mert ezután nem a Maitre D' dönti el, hogy ki érdemes rá és ki nem, hanem az Office. Benne van a leveg

őben, hogy lent akarják tartani az embereket a szar melóra szar pénzért.

Szintén a fentiek margójára: Boris a Royal Caribbien-t

ől jött át a Carnivalhoz a barátnője miatt. A Royalnál sokkal többet kell dolgozni, sokkal szigorúbbak a szabályok, de sokkal szervezettebb, jobb a fizu és bármikor visszamenne. Ez a részleg a Carnivalnal elég nyögvenyelős és ha tudnák a velőt is kisajtolnák az emberből. Ezért van például az összes társaság máshova bejegyezve mint az Államokban. Panama, Bahamák... stb. Nem dolgoztathatnának többet mint heti bizonyos óraszám. A túlórákat kellene fizetniük, stb. De ez egy mocskos, zsivány, kapitalista kizsákmányoló banda. Mutassatok egy utolsó gethes céget ahol a szerencsétlen munkás kell megvegye a saját munkaruháját. Röhej. És a jövendő hajósoknak mondom: felejtsetek el minden idétlen tanfolyamot! Az égvilágon semmi szükség rá. Asztaltakarításhoz, koszos tányérok cipeléséhez és a fagyigép töltögetéséhez semmi végzettség nem kell. A hajón úgyse léphetsz egyik lépcsőfokról a másikra ha nem írsz bizonyos teszteket. Ha lekerülsz a Dining Roomba akkor megmutatják és csinálod. Nyomjátok az angolt. Ez a lényeg. A többi mese habbal.

A fent leírtak miatt nagyon sokan (f

őleg európaiak) váltanak pozíciót. Ez egyszerűen és olajozottan megy. Bemész az F&B Menedzserhez. Kitöltesz egy kérvényt és a következő szerződést máshol kezded. Tőlünk főleg a bárt választják. Nincs akkora nyomás, tisztább a munka, könnyebb és jobb az időbeosztás. Martin (kabintársam) már Bar College-os. Az elején vaciláltam de rájöttem, hogy nem. Meg lehet barátkozni ezzel sok zajjal, gőzzel, szaggal, mosogatólével. Perverz, de egy idő után teljesen normális. Plusz, hülyén hangzik de a gasztronómia jobban érdekel, mint idétlen koktélokkal futkorászni. A Bartender pozíció nem rossz, de az sem ilyen mű, jellegtelen, giccses és elcseszett helyen. Pl. egy jó kocsmában.... boldogan. Akár hobbiból is. (buta párhuzam, de az eszmei részét nem tudom elhanyagolni; színházat is csak akkor érdemes csinálni, ha érdemes; azt aztán főleg!!!) Hosszú távon nekem jobban tetszene Team Headwaiter lenni. Akkor már a pénz sem rossz és a meló is elviselhetőbb. A Lido-s ''food separation''-t viszont ők sem ússzák meg. Ezt a melót húsz évesen, egy jó társaságnál, négy-öt évig szerintem megéri csinálni. Az egyetemet utána is el lehet végezni.

Szintén a fentiekhez. Eddig azzal riogatták a Bar College-t, ha nem sikerül a vizsgájuk (hogy Bar Waiterek legyenek) mehetnek Bar Stewart-nak (

ő dobja ki az üres üvegeket meg a szemetet; a mosogató megfelelője; havi potom négyszázhatvan dollárért). Most azzal bíztatják a tanulásra, ha nem sikerül akkor Assistan Waiterek lesznek. Ebből is kitetszik milyen piedesztálon vagyunk a hajós társadalomban. Sebaj, esküszöm jólesik békaperspektívából szemlélni a világot. Tanulságos.