Lassan a Room Service is kimutatja a foga fehérjét. Továbbra is reggel hattól este hatig dolgozom másfél-két óra szünettel. Persze sokszor előfordul, hogy egyszerűen nincs ideje az embernek kivenni a szünetet, hanem egyik helyről rohangál a másik helyre. Rendelések, set up-ok, break down-ok... Gyakorlatilag megterítünk egy asztalt mondjuk egy lagzira, aztán mindent leszedünk és a helyére pakolunk. Ez a ''break down''. Izgalmas, mi? De a lakodalmakról kell szólnom. Általában kettő-három órát szokott tartani. Ilyenkor feljönnek a hajóra meghívottak és mikor a legjobb lenne, akkor szépen leállítanak mindent és mindenki megy haza. Nagyon érdekes mondhatom. De én az utóbbi időben az otthoni lakodalmakon se szakadtam szét a mulatozástól. Ezt csak úgy mellékesen. Szóval visszatérve, nagyon sokszor nincs betartva, no mi...? A szabad idő vagy a szünet. De már nagyon sokan mondták olyanok akik nem az első vagy a második szerződésüket tapossák, hogy ez egy elcseszett hajó. Pontosabban elcseszett menedzsment. Nagyobb hajókon van ''set up team''. Akik kimondottan ezeket a party meg mindenféle set up-okat csinálják. Ők nem visznek rendeléseket. Ha nincs set up, akkor pihennek. Namármost nálunk mindenki csinál mindent és a vége az, hogy semmi nincs megcsinálva rendesen. Különben ezeket a szakszavakat szinte csak angolul használjuk. De nem csak a szakszavakat. Sokszor kaptam mgam azon, hogy azt kérdeztem hogy ''Broomoltál már? Hozd át légy szíves a mopot ha befejezted a special cleaninget'' Kábé olyan szinten mint Lajos barátom aki azt mondta egyszer: ''Bemásztam a quiveta alá, megütögettem a patenttel a konduktát és megnőtt a presziune'' Ezt a felvidékiek lehet nem értik száz százalékosan, de hogy kvittek legyünk, vagy legyetek, megemlíteném amikor Szendi hívott segíteni mert egyedül nem bírta a bándászkát. A nyelvhez még annyit, hogy néha viccesen keverem a románt az angollal, az angolt a magyarral és mindenféle felállásban. A veteránok azt mondják, hogy ez akkor lesz igazán vicces, amikor az ember hazamegy.

Azon gondolkodtam valamelyik nap, hogy minden egyes héten három különböző országba teszem be a lábam. Amerika, Mexikó, Bahamák. Ez az örökmozgás nagyon érdekes. Mindig ott vagy valahol, de igazából sehol se vagy. Utazol. Valójában nem utazol, mert egy illúzió az egész. Az utazás azt jelenti, hogy helybeliekkel ismerkedsz, nagyokat sétálsz, egyszerűen beszívod magadba az illető hely atmoszféráját. Például szinte még a szagokra is emlékszem amikor Isztambulban szinte két órát ültem a Kék Mecset lépcsőjén és nem győztem betelni az emberi kavalkáddal. Hallgattam a müezzint, megnéztem egy muzulmán szertartást a mecsetben, megettem egy főtt kukoricát és azt éreztem, hogy valamit innen elviszek. Namármost, erre a hajós élet nem ad lehetőséget. Ma kimentem Pavellal Key Westen (amit imádok mellesleg), reggeliztünk, söröztünk, sétáltunk, mindezt röpke másfél óra alatt. Nem lehet belazulni, mert egyszerűen szorít az idő és vissza kell menni a hajóra. Mintha valaminek soha nem tudnál a végére érni. Vagy mintha soha nem tudnál valamit utólérni. Miami: kipakolják a vendégeket (debarcation) két óra alatt, bepakolják az új vendégeket két óra alatt (imbarcation) és indultunk. Miami, három napos cruise, Miami, négy napos cruise, Miami; három napos cruise, Miami, négy napos cruise, Miami; három napos.... És ez így megy a végtelenségig. Azt mondják olyan ez a hajós élet mint a drog. Nem lehet szabadulni tőle. Öt év hajó után már nem tudsz kiszállni. Addig kell abbahagyni.

Viszont Nassauban overnight-unk van. Vagyis ott tölti a hajó az éjszakát a kikötőben. Ilyenkor mennek az emberek a Bambuba. No... mi nem megyünk, de erről már ítrtam. Az utolsó Nassau nagyon klasszra sikeredett. Elindultunk Péterrel egy sörre és szuper kocsmára bukkantunk. A tulajdonos akkor nyitja ki, amikor van kedve. Már eleve ez szimpatikus. Hirtelen amikor megláttam az ötvenes-hatvanas párt és még egy szintén akörüli nőt, esküdni mertem volna, hogy turisták. Kiderült, hogy két-háromszáz évre visszamenőleg törzsgyökeres bahamaiak. Az első puritán telepesek leszármazottai. A bahamákon ritkaságszámba megy a fehér ember. Mégis meg tudták őrizni magukat. Szerintetek rasszisták? Igen. Nem sokkal később felbukkant egy pár. A lány torontóban tanult környezetvédelmet. Gyönyörű. Mármint a lány. A barátját mintha láttam volna a Music Pubban anno... Persze soha nem láttam, csak érzékeltetni szeretném, hogy mennyire kilógtak a tömegből és hogy most először volt alkalmam hozzám hasonszőrű emberekkel találkoznom. De visszatérve... A három napos cruise az olcsóbb. Ekkor tele van a hajó feketékkel. Kövezzetek meg, de ki merem jelenteni, hogy sokkal szarabb mint a négy napos cruise. Mindenki fogja a fejét, hogy Úristen már megint beborult az ég. Kaja, kaja, kaja, food, cheesburger... És imádják levinni a kabinba. Mitől jó az, hogy az ágyban eszem a pizzát, a tésztát, a gyümölcsöt, mindent. Utána a tányérokat ki a folyosóra. Ezeket kell mi összeszedjük. Ez a deck cleaning. Felemelő meló. Azt már nem részletezem, hogy mi mindent dobnak az ételmaradék közé. Szerintem a vendégek álmukban se gondolják, hogy mennyit vannak átkozva. De természetesen ez nem 100 %-osan van így. Nagyon vagány emberekkel lehet találkozni. Hisz ti tis tudjátok, hogy nem mindenki ''olyan''... De alapvetően nagyot csalódtam az Amerikai Egyesült Államok polgáraiban. Szerintem még a szomáliaiak se rohannának úgy enni mint a mi vendégeink.

Néhány új kép. Csókok.